Állami gimnázium, Munkács, 1899

8 Szélesebb értelemben a művészeteket három nagy csoportra oszthatjuk, amint alakok és szinek, amint hangok, avagy mozgás által állítják elénk a szépet. E szerint megkülönböztetünk: 1. Képzőművészeteket, melyek mozgás és hang nélkül való alakokkal érik el czéljokat, ezek az építészet, szobrászat, festészet s iparművészet. 2. Hangzómüvészeteket: zene költészet, szónoklat. 3. Arcz- és taglejtéssel járó művészetek: színjáték s táncz. A képzőművészetek négy ága közt az építészeté az elsőség, de addig mig csak kunyhókat, lakóházakat, védőbástyákat s tornyokat emelt, melyek az embert az idő viszontagságai, a vadállatok s embertársai ellen megóvták, még nem volt művészet. Azzá lett, midőn a vallás szolgálatába állott, s emelt templomokat, oltárokat, oly monumentálisakat, melyek az embert arra az öntudatra bírják, hogy a nagy mindenséget egy felsőbb lény tartja össze s igazgatja: »Isten! kit a bölcs lángesze föl nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt.« A szobrászatnak első jeleit ott látjuk az ókori népek kőből faragott állati és emberi alakjaiban. így az indusok, persák, assyrok egyiptomiaknál .... Művészetté vált, amint isteneiknek emberi alakkal biró faragott képeivel a vallás szolgálatában megszeliditette a testvérgyilkos ember erkölcsét s csodálatba ejtette őt. A klasszikus korban a görögök s rómaiak szobrászati müvei pedig máig is utolérhetetlen remek alkotások. A festészet alakjait sik felületen állítja elénk, rajzzal megadja a formát, festékkel — szinnel — az életet s lelket. Mindkettő a látszati csalódást oly hűen, hogy az egyszerűbb ember tapintó érzékével igyekszik meggyőződni róla, hogy élő alakokkal van-e dolga, vagy nem ? Az iparművészet szép, Ízléses, kényelmes és praktikus, mindennapi szükségletünket tevő eszközökkel s bútorokkal lát el bennünket, melyek szépérzékünk kielégítésére törekszenek. Mind a négy képzőművészeti ágnak közös forrása a természet, mindegyik onnan meríti anyagát. Mind a négynél a művész érdeme a szabad egyéni alkotásban nyilvánul. Igen lényeges dolog, miként állitja elénk a művész a maga teremtését. Például, ha csak egy egyszerű tárgyat is vizsgálunk számtalan apró részletével, a megfigyelni való rajta: nem a szu rágás, rozsda marás jelentéktelen volta, hanem az alakja s benne az eszme megtestesitése adja a jellemzetességet. így tárja elénk a művész a maga módja szerint, a lényegest jellemzően, stílszerűen s minden igaz művésznek erre kell törekednie. Az ókori görög-klasszikai stilt a nemes egyszerűség és természeszetesség s a legteljesebb összhang jellemzi. Ha a művész egyénisége oly