Állami gimnázium, Munkács, 1899

12 szitett »Honfoglalás« czimü festménye és »Ecce Homo« 1896-ban nálunk kiállított képe voltak utolsó müvei. Utóbbin Pilátus Krisztust a megalázás szégyen jelével — tövis koszorúval mutatja be a népnek. A rengeteg sok vázlat s lelkiismeretes előkészítő tanulmány éjjelnappal foglalkoztatták lelkét, fölemésztették nem testi, de lelki erejét s így áldozata lett törekvéseinek. A magyar nemzet egén az üstökös csillag nem látható többé: letűnt! Nemcsak a mi városunk büszkesége, nemcsak a magyar nemzet fénye, de a festő művészet egyik legnagyobb alakja szállott vele sírba. Azért gyászolta oly fájón az egész világ, a magyar nemzet s városunk a mi második honfoglaló világhírű hősünket. A magyar kormány, a nemzet, nagy halottját hozzá méltón, fejedelmi módon temette el. Emlékének a legmélyebb bánattal áldozott az egész ország népe, felséges királyával, törvényhozóival együttesen. A ravatal, melyet a magyar nemzet állított csodás tehetséggel megáldott, halhatatlan fiának, egyúttal a dicsőség oltára volt! Nálánál több fényt s dicsőséget senki sem szerzett a magyar névnek ! Hódolattal járult ravatalához nemzete, mert meghódította láng ecsetével a világot a magyar zseninek. »Meghódította Magyarországot a művészetnek.« Példát adó fáradhatatlan munkásságával, törhetlen hazaszeretetével emléke élni fog, míg magyar lesz e hazában. Büszke volt a magyar nemzet boldogult nagy fiára, ő is büszke volt magvar voltára, dicsőséges emlékét kegyelettel megőrizni, hazafiúi szent kötelességünk! Kalmár Jenő.