Állami gimnázium, Munkács, 1899

Fankovich Sándor fögyinn. igazgató jubileuma. 1900. juiiius 4-én. Felemelően lelkes, feledhetetlenül magasztos volt az az ünnep, melyet Fankovich Sándor főgymn. igazgató tiszteletére barátai tisztelői, tanártársai, volt és jelenlegi tanítványai junius hó 4-én, Pünkösd második napján rendeztek. Az egész nap ünneplésnek volt szentelve s társadalmunk lelkes részvételre ez ünneplésben fényes tanúbizonysága volt annak, hogy e város tisztelettel és nagyrabecsüléssel veszi közül azt a férfiút, ki a helybeli főgymnasiumnak 25 év óta bölcs vezére, feje s mondhatni egyik megteremtője. 25 év az igazgatói állásban vajmi ritka jelenség a tanférfiak életében, s ezt még becsesebbé tesz a körülmény, hogy e 25 év alatt megfutottá küzdelmes pályának minden egyes szakasza becses vívmányokkal, fényes alkotásokkal s mindenek telett a becsületes munka áldásos eredményeivel teljes. A lélek és sziv harmóniája, az életelvek bölcsesége, az emberiség elérhető s különösen tanféríiuban el nem engedhető humanismus, tudatossá válva a tudomány nagy igazságainak megismerése által, a hazaszeretet szentségének hirdetése szóval és tettben: — ime, ezekben lehet Fankovich szellemi arczképét nagy vonásokkal megrajzolni. Illő, hogy a méltánylásnak, mely a közvéleményből különben soha sem hiányzott, ez a fényes s egész társadalmunkat egy meleg örömérzésben egyesítő napja elérkezett. Az ő napja volt teljesen. Életéből immáron majdnem 30 esztendőt szentelt a hazai kultúrának, három évtizeden keresztül csendben s minden hivalkodást kerülve dolgozott: el kellett tehát következnie e napnak, melyen a szerető szivek ezreinek ajándéka- a szeretet és becsülés hervadhatatlan koszorúja halántékaira fonódott. A magyar közművelődésnek minden barátja szívből köszöntötte őt e napon s a barátok tisztelete és ragaszkodása, a volt és jelenlegi tanítványok soha el nem muló hálája, munkatársainak ragaszkodása és nagyrabecsülése, a távolból és közelből érkező meleg, lelkes, hódoló üdvözletek ama koszorúnak legillatosabb virágai. Legyen élete áldott és hosszú; gyönyörködjék munkássága sikerében még sokáig s a tudás s az erkölcs utjain vezérelje a magyar ifjúságot világító szövétnek gyanánt! E mai napon pedig, mely életének bizonyára legszebb napjai közé tartozik, méltán idézheti lelkébe a római lantos szavait: Exegi monumentum aere perennius!