Állami gimnázium, Munkács, 1899

11 Porhüvelyét az endenichi gyógyintézetből hozta haza a magyar nemzet, hogy utolszor ölelje keblére bámulatos tehetséggel megáldott hü fiát. Nemzetünk ujjászületési korszakában, mint a század legnagyobb alkotó mestere, művészi ecsettel emelte az uj Magyarország fényét és dicsőségét. Csodás tehetségét harmincz éven át bámulta az egész világ. Neki köszönhetjük, hogy a müveit világ elismerte művészetünket. Szivvel s lélekkel magyar volt, mit igazol az a tény, hogy saját honfitársainak elismerését többre becsülte a világ bámulatánál. Diadalutjában Munkácsról, szülővárosáról sem feledkezett el. Elhozta jó magyar szive, hogy vele osztozzék a fényes diadalokban. Atyja Lieb Mihály munkácsi kincstári tisztviselő, anyja Reök Czeczilia volt. Anyja korán elhalt söten árván maradtak: Emil, Aurél, Miska, és Gizella. Az apa újra nősült, de a gyermekeknek többé nem volt anyjok. A jószivü rokonok vették őket oltalmukba. Mint korán árvaságra jutott uri család sarja Békés-Csabán asztalos műhelybe került. Később Gyulán festegetett a bútorokra saját tervezése után diszes rózsákat és tulipánokat. — Lieb Miskából — ez volt családi neve — meglássátok, piktor lesz, mondták társai. A jóslás egyszerre a művészi pálya felé terelte őt, lerajzolta a mestert és mesterné asszonyt s mindent, a mi csak szeme elé került. M^jd felkeresi Szamossy rajztanárt, tőle órákat vesz, hogy a szükséges alapismereteket elsajátítsa. Munkácsy aztán Pestre ment, hol nem közönséges tehetségét felismerték, előbb magán, aztán állami ösztöndijat kapott külföldre. Bécsben s Münchenben nagy küzködéssel, szorgalmasan készitgette nagy tehetségre valló tanulmányait. Düsseldorfba Knausz mellé kellett kerülnie, hogy kitörjön belőle a zseni s eget kérjen! Itt megalkotta s 1870-ben Párisban kiállította: »Siralomház« czimü festményét. Tárgyának szokatlanságával, erős drámai hangulatával megalapította hírét. E képpel elnyerte a párisi nagy kiállítás első jutalmát s nevét egyszerre a legnagyobb mesterekével együtt emlegették. A franczia kritika magasztalására Párisban telepedett le s ott emelkedett rohamosan, mindig magasabbra. Az »Éjjeli csavargók«, »Tépés csinálok«, »Zálogházban« czimü festményeit is a fentiek jellemzik. Miltonnal (1877) a párisi Szalonban szintén első dijat nyert. »Krisztus Pilátus előtt« (1882) czimü vallásos képével elérte azt a legmagasabb fokot, melyet a világhír aranyoz be ragyogó sugaraival. Egyszerre a renaissance-kori legnagyobb mesterek közé emelkedett! Képén az egyes alakok plasztikusan emelkednek ki s világ körüli útjában mindenütt diadalt aratott vele. Ekkor tüntette ki ő Felsége Munkácsyt a magyar nemességgel. Két év múlva az előbbit »Krisztus a Kálvárián« czimü festménye követte (1884), melyben a keresztre feszítés következményeit öi ökitette meg csodás művészetével. Makart halála után Uralkodónk a bécsi mütörténelmi muzeum mennyezet festményeit bizta reá, mely óriási méretű képen a renaissance apotheozisát örökítette meg. Képével a Szalonban a nagy jutalmat nyerte el. A magyar kormány megrendelésére ké-