Állami gimnázium, Munkács, 1899

10 alapját Joachim Wiríkelman vetette meg: a görögök művészetéről irt munkájával. Nagyban elősegítették a művészettörténet fejlesztését: a 18. sz. végén Pompejiben és Herkulanumban végzett ásatások. Majd görög földön Stuart és Revett angol kutatók ásatásai; Elgin lord az athéni Part­henonról leszedett szobrászati müvekkel, melyeket Londonba szállított, 1. Lajos bajor király az eginai Athena-templom oromfaláról megvásárolt szoborcsoportokkal. Az ókori miivészet történetének tudományos müvelését sokáig a németeknél találjuk. Majd Napoleon egyiptomi hadjárata a kutatók figyel­mét az egyiptomi művészetre irányította. A francziák megalapították az egyptológiát. Ugyanakkor az angolok is versenyre kelnek a francziákkal Babilónia, Asszíria, Persia művészetének tanulmányozásával. Az ókori művészet történetét folytatták a kereszténykori művészetek történetével. Ily formán a képző művészetek négy ágának története oly hatalmas anyaggá nőtt, hogy annak behatóbb s eredményes áttanulmányozására egy emberöltő kevés. * * * A nagyvilág művészet-történetének iskolai évünkben egy olyan lapja záródott le, mely minket munkácsiakat a legközelebbről érint. Munkácsy Mihály világhírű festőművész május hó 1-én meghalt. Ismerjük mindnyájan a márványtáblával megjelölt házat: E házban született MUNKÁCSY MIHÁLY 1844. február 20-án »Honszerző Árpád e helyütt pihené ki nagy útját, Sas-szeme itt villant őse hazája felé. Itt született Munkácsy Mihály, innen kele útra, S uj eszményi hazát hódita láng ecsete.« Halálának hire végig rezdült az egész világon, alkotásait, példátlan sikereit, hirét, minden müveit nép ismerte s csodálta. A művészet halottja volt s benne az emberiség gyászolt, mert »a művészet közös kincse az egész müveit világnak.« Kincseit szétszórta a nagy világban. Dicsőségét gazdag örökségül hagyta a magyar nemzetre. A megilletődés és a fájdalom első pillanatában teljesítette köteles­ségét iskolánk: diszes koszorút helyezett ravatalára. A lesújtó hír vétele után a legközelebbi órában minden tanár ismertette az ifjakkal Mun­kácsy Mihály halhatatlan festőművészünk érdemeit. A lelkiüdveért tartott requiemen pedig az egész tanuló ifjúság részt vett. Tőlünk telhető módon igyekeztünk emiékezetökbe vésni, hogy vá­rosunk szülöttében, díszpolgárában a legnagyobb festők festőjét vesztette el a magyar festőművészet. A legszomorúbb hírre régen elkészülve voltunk, előbb kicsavarta kezéből a gondviselés csodás művészetének eszközeit. Élő-halottá tette embertársai közt.

Next

/
Thumbnails
Contents