Állami gimnázium, Munkács, 1898

14 világot, szolgáltatja a gimnáziumi tanárokat. A középiskolák adják meg a nemzet karakterét, a nemzeti általános műveltséget, előkészítik a nemzet ifjúságát a magasabb tudományokban való haladásra. Az elemi iskolák táplálják a gimnáziumot s ezek a kisdedóvókból szívják fel magokba a tanulásra és tanithatásra előkészített alkalmas elemeket, így az egésznek keretében mindenik megtalálja a maga fontosságát. Együttesen olyanok, mint az óra gépezete, az első kerék helyes mozgása valamennyire befolyással van. Klamarik körültekintő szeme mindezt gyorsan átlátta; ezért a kezdet-kezdetére, az elemi iskolák és a kisdedóvók fejlesztésére fordította elsőben és kiváló gondját. Mint tanár gyakorlatból tudta, hogy a selejtes elemi iskolákból a középiskolákba vitt előkészületlen gyermekekkel mennyi vesződséget, mennyi fejtörést kell a tanárnak kiállania s munkája a kiszabott tantárgyak haladásában mégsem eredményezhet kellő sikert. Átlátta, hogy a felekezetek kezében és gondozása alatt e baj nem orvosolható, mert kevés kivétellel a felekezetek anyagi szükségben szenvedvén, sem iskolájokat kellőleg felszerelni nem bírják, ujakat állítani képtelenek; sem képesített, művelt tanítók részére a tisztességes megélhetési fizetést elő nem tudják állítani, ugyanazért iskoláikba mindenféle egyéneket,befogadnak, mert kénytelenek vele. Az ilyeneknek, ha volt valamilyes iskolájok, a gyermekek tanítását egy-egy tudatlan harangozóra

j mesterséget megunt, vagy mellékes foglalkozásul épen valamely ipart űző egyénre bízták, kiknek aztán évi bérök a kántorsággal együtt 40—100 frt. volt. Ez sem készpénzben, hanem külömböző terményekben szolgáltatott ki. Ez a kántor-tanítónak csúfolt egyén az egyházközségnek mindenese volt, kit a paptól kezdve a kurátorokon át le a falusi bakterig mindenki lehordhatott tetszése szerint. Hát az ilyen iskolák sem felekezetiek, sem nemzetiek nem, de még csak iskolák sem voltak. A háromnégyszász lakost számláló vegyes ajkú, szegény hegyi községekben pedig még az ilyenek is hiányoztak. Klamarik tehát hamar felismervén a helyzetet, minden erejét megfeszítve, első sorban a tanítók képzésére, fizetésök javítására, az államhatalomnak kiteijesztésére, a visszaélések, ferde kinövések, nemzetietlen irányú törekvések megszüntetése végett e térre irányozta a tanügyi kormány ügyeimét. A kisdedóvók hiányán s e miatt az elemi iskolák fogyatkozásain úgy segített egyelőre, hogy, a hol lehetett a gimnáziumok mellé, az elemi iskolák fölibe előkészítő osztályt állíttatott. De emellett a kisdedóvók felállításán is s/orgálmasan munkált; a tanárképzés intenzivebbé tételére állami internátust létesített s hogy a kellő erőket e pályára édesgesse a fizetési javítást is kieszközölte részökre. Általában a nevelésügyi szerény költségvetést három millióról hatmillióra emelte. Igaz, hogy Klamarik első izben a tanárokkal volt szorosabb érintkezésben s mint a közoktatásügyi kormányban a középiskolai ügyek vezetője a tanárokhoz állott legközelebb, de munkássága a nemzeti művelődés egész területére kiterjedt s igy ő ezen értelemben a magyar nemzet