Állami gimnázium, Munkács, 1898

13 szellemet vigyen az iskolába; minden a nemzeti érzelem kohójában olvasztassék föl, a nemzeti szellem lengje át minden tettét. Legyen soviniszta a szó szoros értelmében, mint a német professzorok. Legyen az iskola olyan, mint a templom, melynek falán belül egy ideális világ, a hit világa tárul fel a hivők lelki szemei előtt, honnan Jákob lajtorjája az égbe vezet, — az igazság és erkölcsi tisztaság paradicsoma, hol minden a hazafiságból induljon ki s a hazafiaságba térjen vissza Sajnos, hogy alkotmányos törvényeink szabad szellemét fölhasználva, nem ritkán fordulnak elő oly elszomorító és megdöbbentő esetek is, hogy e haza területén a felekezetlség szine alatt a nemzeti egység megbontására törekvő vadszenvedélyek izzó lángjai csapkodnak fel olykorolykor a félrevezetett ifjúi lelkekből, melyeknek legfőbb táplálékát minden kétségen felül az iskola adja meg. A hol az iskolában hazafiatlan szellem lengedez, ahol a visszavonás tüze gyulád ki a szivekben, ott ezen érzelmek ápolójának is kell lenni, aki nem lehet más, mint az iskola vezető szelleme, a tanitó, vagy a tanár. Nem közömbös dolog tehát nemzeti szempontból a tanár egyénisége érzelmeinek nyilvánulása, hazafias működése. Volt idő nemzeti életünkben, a forradalomnak vérbefojtása után, midőn bün volt a hazaüasság, jutalomban részesült az áruló. Ilyen időben lépett Dr. Klamarik János a tanári pályára. És nemcsak megtudta őrizni hazafias érzelmeit, de értékesítette is a maga körében minden alkaiommal. Kitartó, nemes küzdelmének jutalma lőn, hogy a tanári pályán megközelíthető fokozatokon felül emelkedve, a kultuszminisztériumban mint miniszteri tanácsos végezte be hivatalos pályáját. Elete elég mozgalmas volt, de nem zajos. Tevékenységével nem csinált lármát, de célja felé erős akarattal, buzgó kitartással törekedett; ö magyarosította meg a beszterczebányai főgimnáziumot, mely az -előtt a pánszlávizmus fészke volt. A tót tanulók idegenkedtek is tőle kezdetben később azonban megbarátkoztak vele, mert igazságos volt irányokban ; mint igazgató és főigazgató tapintatos, működése a valódi hazafiság és igazi műveltség terjesztésére irányult; mint miniszteri hivatalnokot igy jellemzi egyik magas rangú barátja: »Nála az oktatásügy szolgálata pszikhológiai szükséglet, mely lényéből fakad, ettől elválaszthatatlan elem, melyen kivül nem élhet. Ot minden csak annyiban érdekli, a mennyiben vonatkozása van az oktatásügyre; de ennyiben aztán minden teljes mértékben leköti érdeklődését. Az oktatásügy képezi az ő gondolatának, érzésének, egész erkölcsi világának tengelyét. O nem ugy lett azzá, a mi: az oktatásügy fáradhatlan munkásává, hanem annak született.« Tevékenysége a közoktatásügy minden ágára kiterjedett, bár valódi szintere a középiskolák gondozása, fejlesztésében határozódott. Erezte, hogy a középiskolák színvonalának emelésével szoros vonatkozásban vannak lefelé az elemi iskolák szélesebb és helyesebb alapokra fektetése s a kisdedóvók rendszersésitése; fölfelé a tudományos egyetemnek a nyugati művelt nemzetek nívójára való állítása. Az egyetem neveli a tudományos