Állami gimnázium, Munkács, 1898

9 szeretetet vethet és örök hálát arat. Példáját követvén, haladjatok ti is az általa követett nyomon és elérendő boldogságtok közepette gondoljatok hálával arra, kinek példáját követve éltetek legszebb jutalmát, embertársaitok szeretetét, becsülését és háláját szereztétek meg magatoknak. És te áldott Szellem, ki fönragyogó napként világítottál be a te néped ködös világába és szerető sziveddel magadhoz lánczoltál bennünket, maradj továbbra is a mi édes Anyánk ha megérde meljük, — szerető gyermekeid. . . . El ne hagyj' azonban akkor se, ha igazságos ügyünk védelmére ahhoz az orvosszerhez nyúlnánk, melytől iszonyattal fordultál el, légy akkor is tanácsadónk, buzditó Nemtőnk, hisz igazunkat védelmezve, a magyar nemzet életét védelmezzük. Dicsőség és áldás legyen emlékeden! * * * Erzsébet Királyné évforduló emlékezete. (Nagyméltóságú W lassies £yula, vallás és közoktat. (Miniszter ur 1898. október fy-én hl96. ein. sz. alatt kelt szivreható leirata az összes iskolákhoz:] »Még frissen sajog a szörnyű seb, melyet nemzetünk lelkén ütött a durva gyilkos, a ki Magyarország földi nemtőjét, Erzsébet királyasszonyt orvul megölte messze idegenben. Megölte azt a Királynét, a ki nemzetünk zászlója, anyja volt, a ki megosztotta falatját a szegénynyel, a ki mint dicső védszentje, Erzsébet, fejedelmi palástjának szárnya alá vette a szűkölködőt, a ki fájó könyeket törült le mialatt lelke sirt, s a ki mindeneknek jó anyja volt, s kinek áldott nyomán az engesztelődés rózsái fakadtak, megökc egy alávaló szövetség vadállattá aljasult tagja, élő példájául annak, hogy mivé lesz az ember a rossz nevelés és ferde elvek hatása alatt, mikor hit és erkölcs nélkül nő fel, s nyomorult eszével tulteszi magát a törvény korlátain. Tanítsuk az ifjúságot hinni és munkálkodni. Tárjuk fel előtte azt a rettenetes örvényt a melyet a fejetlenség és szivtelenség tanai nyitnak minden társadalomban. Tanítsuk megutálni azt az intézményt, melynek mérges, gyalázatos fája ilyen átkozott gyümölcsöket terem.