Állami gimnázium, Munkács, 1898

8 Jób a példaképünk: Isten adta, Isten el is vette, legyen áldott az ő szent neve! A ki próbára tett, erőt is fog adni hozzá, hogy győzedelmeskedjél! A csapásokat, veszteségeket nyomon fogja követni a Gondviselés ezerszeres áldása, mert nem hagyja el az Ur azt, kinek olyan Patronája van az égben, mint Neked, jó Királyunk, megdicsőült feleségedben. . . . Es a fáradt vándor szeme előtt ismét végig terül a gyászlepel, hogy elfödje azt a mélységes fájdalmat, mely a nemzet testén végig vonaglik. A fekete lepel ismét ráborul a városokra, falvakra. Az utczában, a ki élni látszik is, halott inkább, mint élő, ki le~ horgasztott fejjel keresni látszik egy sírüreget, a mely ölébe fogadta, eltemette a legnemesebb nőt, a legdrágább anyát, a legszeretettebb királynét! És most Isten veled, drága szép Királyné, ki Megváltója lettél annak a nemzetnek, melynek a szűz anya, Mária a patronája! A te szivedet is általjárta a hét fájdalom, miként az övét, mikor erőszakos halállal elveszni látta egyszülött fiát. Martyr-haláloddal pedig megpecsélted martyr életedet. Gyászba borítottad nemzetedet, midőn levetve porhüvelyedet, viszatértél napsugaras mennyei birodalmadba. A magyar nemzet szent asszonya, árpádházi szent Erzsébet öleljen keblére, hogy igy ketten, szolgálva a Harmadiknak, együttes könyörgéssel nyerjetek számunkra vigasztalást és erőt a jövendő idők nehéz óráira. Könyörögjetek vigasztalást és erőt a mi jó királyunkra. A megpróbáltatások nem birtak fölötte győzedelmeskedni, áraszszátok el tehát uj örömökkel, eddigelő ismeretlen boldogsággal, hogy végre a földi örömökben is hű, követője legyen annak, ki nemcsak a szenvedésekben de az Isten akaratában való megnyugvásban is. Ti pedig kedves fiatal barátim, nemzetünk nagy gyászában osztályos társaim, véssétek mélyen szivetekbe megdicsőült nagy királynénk emlékezetét. Ezen emlékezet legyen tetteiteknek iránytűje, éltetek folyásának szabályozója. Ha alkalom nyilik arra, hogy jót cselekedjetek, ha olyan körülmények közé juttok, hogy embertársatok könyeit fölszárithatjátok, a betegségben sínylődőknek vigaszt nyújthattok, az ádázul gyűlölködők szivébe az engesztelődés balzsamát csepegtethetitek és az élet száz válságos pillanatában, ha nem tudnátok eligazodni: gondoljatok reá, ki mind ezeket átélvén, mindig megtalálta a helyes utat, mert mindannyiszor csupán jó szive tanácsára hallgatott. A ki pedig szive vonzalmát követi, csak