Állami gimnázium, Munkács, 1897

7 »Ez a magyarázata és jellemző vonása a modern magyar humanismus történetének is.« Mégis e renaissance-korban alakultak meg nemzetünk legkihatóbb mívelődési és humánus intézményei. Ez a kor teremti meg a tudományos haladást előmozdító Akadémiát, Kisfaludy-társaságot s egyéb a művészetet és tudományt pártoló egyleteket; ekkor kezdődött a népélet tanulmányozása nem csak irodalmi hanem emberbaráti szempontból is; ekkor indult meg a nők önérzetes társadalmi széreplése. Különösen három ideális nő emlékéhez fűződik a mi korunk hálája : Brunszvik Teréz grófnőhöz, ki az u. n. angyalkertet alapítja, Mária Dorottya főhercegnőhöz, a nagy nádor nejéhez, ki a szegényügy rendezésében kezdeményező szerepet vállal és Teleki Blanka grófnőhöz, ki a nemzeti nőnevelés reformálása mellett küzd. így folyt volna nagy buzgalommal ez a nemes törekvés szakadatlanul és nagy sikereket ért volna, ha 48-as nemzeti küzdelmünk meg nem akasztja egy időre. Mind a mellett a jóitevők száma akkor is nagyobb volt, mint az előtt. Hám János a szathmári szent-életü püspök, Kunszt József, Kopácsy József, Marcibányi Imre és mások fejedelmi adakozásokkal szolgálják a szegényügyet. Már gyűjtéseket is rendeznek részben országosan részben szűkebb körben. Erdélynek ez időben 3 millión felül vannak jótékonysági és közmivelődési alapjai. Sőt magának a szabadságharcznak leveretése is juttatott a szegénységnek. Hadi sarcból kapták az izraeliták egy milliónyi iskolaalapjukat. Scitovszky érsek, Karácsonyi Guidó, Mikó Imre gróf s mások özönével áldoztak vagyonukból iskolák segélyezésére. »S most itt vagyunk a jelen kornál. Van ennek is története. Egyegy érdekesnél jelentősebb mozzanat az, midőn Molnár Aladár megalapítja a balaton-füredi szeretetházat, Fochs Antal a budapesti siketnéma intézetet, midőn Rőklc Szilárdnak, a tágabb körben alig ismert polgárnak, nagy szivét mutató fejedelmi végrendeletét felbontják, midőn Bésán József tetemes vagyonát hagyja ösztöndijakra, megalakul a tanítónők Otthona, avagy midőn társadalmi tekintélylyé nő az erdélyi közmivelődési egyesület, az egész országot behálózó hatalommá a Vöröskereszt-egylet, s az állam maga kezébe vette a gyermekjavitó intézetek felállítását. S ma már annyira emelkedett a közérzület a humanisztikus törekvések iránt, hogy tisztán magánosok évente 2—3 milliót adtak ily célokra.«*) Az állam pedig minden téren a társadalmi jótékonyság kísérőjévé, támogatójává szegődik: atyai gyámkodással veszi pártfogásába a szegény földmivelőt épen úgy, mint ennek elhagyatott árváját, felnőtt nyomorékját, munka-kedvelő férfiát és a közmivelődés különböző ágazataiban buzgolkodó csemetéjét. Szóval jótékony keze istápolja a szegényt, ha szorgalmat tanúsít és örvend haladásának épen ugy, mint a legfőbb rangú szorgos munkájának ; tehát nem ismer ez irányban különbséget: *) György Aladár müvéből.