Állami gimnázium, Munkács, 1897
46 gyalja a javaslatot, s végül határozza, hogy »táp—vagy nevelőintézet állitassék fel, s lehetőleg már a jövő tanévre rendeltetésének átadassák.« A titkár évi jelentése igy szól: <Milyen tisztelt JCözgyülés ! Egy alig 8 hónapos egyesület életműködéséről akaiok a mélyen tisztelt közgyűlésnek kötelességszerüleg beszámolni. Ha röviden úgy szólván dióhéjban akarnám vázolni egyesületünk rövid működését, nem jellemezhetném'jobban, mint mikor a gyermek még imbolygó járásához, avagy a fiatal sas gyenge szárnypróbálgatásához hasonlítom azt. Nagy és nemes czélokat akartunk szolgálni szerény eszközökkel 1 De valamint a gyermek annnyi és annyi kedves vonással vésődik a szerető szülők lelkébe, imbolygó, bizonytalan járásához annyi remény fűződik; és valamint a fiatal sas hosszas szárnypróbálgatás után mégis csak magasba száll és légi czélja felé tör: úgy mi is bizvást reméljük, hogy a fiatal törzs, mely eddigelé csak keveseknek oszthatja jótékony árnyát, majdan terebélyes fává fejlődve, mind többeket és többeket fogadhat be enyhetadó árnyékába. Az ifjúsági segitőegyesiilet eszméjének igéje már régóta köztünk jár, hogy lelkeinket megtermékenyítse, és csak az alkalmas életfeltételekre volt szükség, hogy az ige testté váljék. A nemzet ezredéves múltjának ünnepe volt a termékenyítő nap, mely a hazafiak lelkét illette, és minden hazafias és culturális felbuzdulásra késztette. Dr. Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő Nagyméltósága buzdítására és irányító tanácsára a főgymn. tanárikar 1896. jan. 5-én egy lelkes felhívásban a segitőegyesület eszméjével a nagyközönség elé lépett, egyrészt azon biztos reményben, hogy városunk lelkes közönsége, mely culturális célokra már annyit áldozott, nem fogja pusztában elhangzani hagyni az igét; másrészt azon erős meggyőződésben, hogy a segitő egyesület eszméje csak ugy ölthet testet, ha a nagyközönség meleg érdeklődése felkarolja. — Reményünkben — hála Istennek — nem csalatkoztunk : városunk előkelőségei és a culturális és humanistikus czélokért buzdulni tudó férfiai tömegesen vettek részt a Fankovich Sándor főgymn. igazgató által 1896. jan. 5-én a városháza nagytermében összehívott értekezleten, hol az eszme megpendítve, nemes czélja kifejtve lelkes visszhangra talált, oly annyira, hogy városunk nagyérdemű országgyűlési képviselője, Nedeczey János, azonnal 1000 frtos alapítványt tett a segitő egyesület czéljaira, mely nagylelkű áldozatával az egyesület megalakulását és életműködését egyszerre biztosította és lehetségessé tette. A tanári egyesület immár — felbátorítva a nemes felbuzduláson — lázasan hozzálátott az egyesület megteremtéséhez : alapszabályokat dolgozott ki, bizottságot küldött ki a maga kebeléből, mely felhívó-és gyűjtő-