Állami gimnázium, Munkács, 1895

II. Ä Város fejlődése. Milyen volt e város kulturája a letűnt századok folyamán, arra nézve biztos és kimerítő adataink nincsenek ugyan, de az itt is, ott is található iratok megjegyzései nyomán, általános vonásokban vissza tudunk rá gondolni s képet rajzolhatunk róla magunknak. Áttalában föl kell tennünk, hogy a milyen zivataros volt a város lakosainak helyzete, épen olyan változatos volt, ha volt, vagy a mikor volt, műveltségi tényezőinek sorsa is. A város lakosai a viharos századok folyamán sokszor változtak. A harczi tárogató hangjai bérezés vidékeit minden alkalommal fölrázták nyugalmából, valahányszor a fenyegetett szabadság eszméje fegyverre szólította a nemzetet, avagy, ha a visszavonás vad indulatai adták kézbe a gyilkoló vasat. Több száz éven keresztül várának falain tört meg az észak-keleti országokból betörő ellenségek vad dühe. Szóval nem volt a nemzetnek egyetlen mozgalmas időszaka, melynek pusztító szele át meg át ne viharzott volna felette. Itt volt első megállapodási helye a hazát keresni indult nemzetnek. Itt pihente ki magát a honkereső nép egész biztonságban a sok évi kalandozás után. Innét indult ki szilárd elhatározással állandó lakhely alapítására, mert — bizonyára — itt érlelődött meg benne a tulajdonképeni honfoglalás eszméje. E város alapjának letétele egykorú az első magyarok letelepedésével. Alapítói Árpád magyarjai voltak. A magyarok bejövetele előtti őslakók a hegyek lejtőjén s völgyekben tanyázlak. Ezt igazolják a várost környező hegyek oldalain talált különféle leletek is. A negyven napig tartó pihenés, melyet a nemzet e helyen töltött, nem elvesztegetett idő, nem a tétlenség napjai voltak. A vidék áttekintésére és népeinek megismérésére ez múlhatatlanul szükséges volt. S hogy a honfoglalás eszméje csakugyan ez idő alatt érlelődött meg s innét indult ki, mutatja azon elhatározás, hogy a mai vár helyén azonnal hozzáfogtak a biztositó menedékhely építéséhez, s hogy erős őrtelepet hagytak e vidéken, mely a hátulról való meglepetés ellen védelmezze és, ha elülröl szorongattatnának, legyen mire támaszkodniok. Sejtették, hogy a meglepett benlakó nép, ha majd felocsúdik első mámorából nem fog nyugton maradni, sőt bizonyára megkísérli a hivatlanok ellen, ha tán elég erősnek érzi magát, a nyilt, ellenkezőleg az orvtámadást. És nem is csalódtak számításaikban, mert, míg az előre ment nemzet tömege Uugvárt ostromolta, azalatt az Ugocsa felé terjedő hegyes-dombos vidéken elszórtan élt őslakók a munkácsi lejtőkről hozzájok menekültekkel egyesülten az első magyartelepet megrohanták, s mert a fegyverforgatók nagyrésze élelmiszerek beszerzése végett elkalandozott, nagy pusztítást vittek véghez a honn maradtak között.