Állami gimnázium, Munkács, 1895
13 Ily visszás állapotok zsibbasztották meg városunkban az erőket. Egyik rész nem tett, a másik nem tehetett semmit s a munkácsi püspökség mellett harmadfélszáz évig iskola nem létezett. Papjaik Moldvából kerültek, püspökeik ott szenteltettek fel, kik mindannyiszor idegen érzelmeket hoztak magokkal, kik szegény helyzetök és szükkörükben elégnek tartották, ha híveiket megtartják ösi hitvallásukban, melyet híven teljesítettek is. Az első püspöki iskolát, melyről tudomásunk van, Olsavszkv Manó állította fel 1743—46 közt, melyben „más tudományon kívül a hittudomány is arra rendelt s kinevezett tanítók által taníttatott 1777-ig, midőn ez a nevelő intézet Ungvárra tétetett által." Itteni működése tehát ez iskolának oly rövid volt, hogy nyomot nem is hagyhatott maga után, nem pedig azért sem, mert a tanítási nyelv orosz volt. ügy látszik azonban, hogy Munkács város közönségében felébresztette a vágyat, egy felsőbb iskola létesítése » iránt, mely a múltból táplálkozva folyton élt s nem szűnt meg mindaddig, mig czélját el nem érte. Sokkal kevesebb pozitiv hatása volt még az előbbinél is Munkács város társadalmi műveltségére a róm. kath. egyháznak. Jóllehet, temploma már a XV-ik század elején volt, az események lánczolatán menve, azonban mind bizonyosabbá lesz előttünk, hogy hosszú időn keresztül, nemcsak iskolája nem volt, de sokszor parachus nélkül is állott, talán a vár lelkésze, vagy a pálhegyi barátok végezték a szertartást; az is kitűnik, hogy az iványi-i lelkész végezte itt a templomi szolgálatot. A XVI-ik század közepe felé egészen megszűnt itt a róm. kath. egyház, hívei az újított egyházba tértek át s 1660-ig, II. Rákóczi György halálaig csekély jelentőségű volt. De Rákóczi Zsófia, férje halála után visszatérvén a r. k. egyházba, Munkácsra barátokat telepített, a protestánsok ellen kemény harczot folytatott, lerombolván mini dent, a mit majd másfél százados tevékenység és jó akarat hozott létre. Megsemmisítette a virágzó prot. egyházat és iskoláit a nélkül, hogy ez utóbbiak helyett másokat létesített volna. Nemcsak a városban, de a vidéken is szenvedélyes harczot folytatott a prot. egyházak és iskolák ellen, különösen a Zrinyi—Nádasdi féle összeesküvés elfojtása után, melyben fia I. Rákóczi Ferencz is részes levén, csak Báthori Zsófiának sok utánjárása, fiának a r. k. vallásra térése és nagy váltságdíj árán menekülhetett meg. A tanítók jövedelme elfoglaltatván, örökre az uradalom pénztárában maradt. A község lakosai a 17-ik század vége felé ismét nagyon megfogyatkoztak, önerejükből közművelődési intézményeket létesiteni, teljesen képtelenekké váltak. Fogyott, pusztult a lakosság az 1657-iki lengyel betörés alkalmával, kik, hogv II. Rákóczi György hadjáratáért boszút álljanak, irgalmat nem ösmerő kegyetlenkedést vittek véghez; később a kuruczok Báthori Zsófia tetteiért, erőszak ellen erőszakot használva, pusztíták a szegény népet. Majd a Zrinyi Ilona ellen küzdő császári hadsereg fosztotta ki a lakosokat mindenökböl, a vár feladása után pedig Kollonics vakbuzgósága dúlta fel a vidék békéjét, ugy, hogy a 18-ik század elején 1712—1721-lg, tehát tiz év alatt a r. kath. szülöttek száma, a kik akkor többségben és a hatalom védelme alatt állottak, összesen 67-et tett, melyből esik egy évre 1. 2, 4, 6 stb. átlag 9 7'i 0- E szái mok mindennél világosabban beszél íek arról, hogy mennyi lehetett az iskolakötelesek összesége, még akkor is, ha egy sem maradt volna el. Nem lévén pedig kötelező az iskolába járás, az elszegényedett nép nem is törődött gyermekei nevelésével; mert hiszen az felnőtt iskola nélkül is, és nem érezték hiányát az iskolának. így megérthetjük azt is, hogy a r. kath. felekezetnek miért nem volt iskolája még a 18-ik század elején sem, sőt a későbbi időben is csak az orgonista vezetése alatt volt fiuk és leányoknak együttes iskolájok, egészen az 1850-es évekig. Sokkal nagyobb hatású volt az elöbbenieknél Munkács város művelődési viszonyaira nézve a XVI-ik század 111-ik tizedében megindult hitújítási moz-
