Állami gimnázium, Munkács, 1895

14 galom. A protestantizmus elvül tiizé ki mindjárt kezdetben, hogv az egyházak mellett iskolákat állít fel. Munkácson is csakhamar létrejött az egyház mellett az iskola, s oly lendületet vett, hogy az elemi iskolák mellett, diák iskolák is állíttattak fel, mely rövid idő alatt virágzó állapotra emelkedett s nemcsak a városi, de vidéki ifjak által is látogattatott. Munkács urai, kik a protestáns egyház hívei voltak, valóban bőkezűen jártak el az egyház és iskola iránt. Nemcsak szívok melegével áldoztak a közművelődés oltárán, hanem vagyonukból is bőkezüleg látták , el az iskolákat minden szükségessel. Petrovics Péter részesítette első sorban kiváló gondozásában, majd Mágócsi Gáspár, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond támogatták hathatósan. De legkiemelkedőbb volt I. Rákóczi György, ki nemcsak a tanítókat látta el fizetéssel, de a tanuló ifjúság számára is megélhetési módot nyújtott, a szombati vámot rendelvén nekiek a felső malomból és a várból évenként egy verősertést. Nem kisebb gondozásban részesült az iskola II. Rákóczi György és Lorántfiy Zsuzsánnától sem. Az 1649-iki úrbéri összeírásban említtetik, hogy a tanulók és a városi kórház részére adatott az említett vám szombat reggeltől vasárnap estig, mely évenként 200—250 köbölre ment. Ez a virágzó állapot azonban csak 1660-ig, vagyis Lorántffy Zsuzsanna haláláig tartott, vele egy évben költözött el fia, II. Rákóczi György is. Halálukkal egyszerre elfújta az említett nagyok összes alkotását a Báthory Zsófia vakbuzgó türelmetlenségének szele, s a várost a tudatlanság homálya felé terelte. A papokat és tanítókat a várba hurczoltatta s közönséges gonosztevőkként bánt velők. Az iskolába járt ifjúság elszéledt és soha többé vissza nem kerültek. Felesillant még rövid időre a világosság derűje 1680 után, miclön Báthory Zsófia halálával fiának, I. Rákóczi Ferencznek özvegye vette át az uradalmat. A hős lelkű Zrinyi Ilona férjével, Thököli Imrével együtt a régi állapotok visszaállításán fáradozott, de a zivataros életviszonyok, s a rövid idő nem engedték meg nekiek, hogy a mult hibáit jóvá tehessék. Thököly szerencséjének elhomályosultával a munkácsi állapotok is újra megváltoztak. S midőn Zrinyi Ilona 1686-ban a várat Gaprara császári vezérnek átadá, Kollonics érsek romboló keze vetekedett a pusztításban Báthory Zsófia vadságával. A helyreállított egyházat és iskolát újra megsemmisítette, javaikat elfoglalta, hitfeleiket szétszórta, hogy többé a megújhodásra ne is gondolhassanak. Tudjuk, hogy a mult idők emberei szerint egyház és iskola szorosan összetartozónak gondoltatott, sőt még napjainkban is küzdelmes harcz foly ez eszméért, mert az egyházak első sorban magoknak akarják biztosítani az egyént, csak azután juttatnak, ha juttatnak belőle az államnak; ezért van az. hogy idegen ajkú egyházak egyetlen-egy iskolát sem magyarosítottak meg. Minthogy a protestáns egyház Kollonics érsek intézkedései folytán e városban megsemmisíttetett, nehezen szedte magát össze és egy hosszú század egészen a létért való küzdelemben telt el, a vele együtt megsemmisített iskolát nem tudta többé felállítani. A lassan szervezkedett egyház mellett a tanítói kötelességeket a templomi énekvezető teljesítette, s csak e század elején emelkedett ismét oda, hogy a fiú és leány tanulókat külön iskolába járatta külön tanítók mellett, de az elemi színvonalról csak olykor-olykor emelkedett magasabbra magán szorgalom útján. A múlt fényes napjai azonban még sem enyésztek el nyomtalanul a város lakosaira nézve. Ébren tartották a közszellemet. Szent hagyományként őrizték a multak emlékeit s erőt merítettek belőle folytonosan, míg eljutottak a mai állapotokhoz.