Állami gimnázium, Munkács, 1895
12 részére zárdát alapított, a várostól mintegy másfél km.-nyire esö Pálhegyen, mely e szerzetről vette elnevezését is, de ennek semmi nyoma, semmi hatása nem maradt fel, sem a városban, sem a vidéken. Valószínű, hogy tagjai pusztán misszionáriusi teendőkkel foglalkoztak A tizenötödik század első éveiben Koriatovics alapított Miklós nevü kedvelt várnagyának emlékére a Csernek-hegven zárdát, mely a város keleti végpontjával szemben, ma is fennáll ; ugyszinte Koriatovics neje a Podhering felett emelkedő Szarka-hegven apácza zárdát alapított, mely azonban elpusztult csakhamar. A művelődés hatását sem egyik, sem másik nem éreztette még legközelebbi' környezetében sem. Nagyon valószínű, hogy e szerzettagjai sohasem foglalkoztak tanítással, melyet az alapítási körülmény is igazolni látszik; tehát csendes, ájtatoskodó papok lehettek kezdettől fogva, a várostól, mintegy elszigetelten éltek és személyei nyomtalanul tűntek le a semmiségbe. Másrészről figyelembe kell vennünk azt is, hogy e szerzetesek nyelvűknél és rítusoknál fogva idegeneknek tekintetvén, sok sanyargatásoknak és üldözéseknek voltak kitéve úgy a r. kath. papok, mint a várparancsnokok részéről. Az iványi-i r. kath. lelkész 1488-ban szakálluknál fogva hurczoltatta le a tizedet szedő barátokat a hegyről, a várnagyok jövedelmeiket megcsonkították, magokat megadóztatták s robot munkára kényszerítették. Ily viszonyok között nem csodálkozhatunk rajta, hogy nyom nélkül tűntek el s emiéköket a feledékenység moha takarja. Itt alakult a manapság Ungváron székelő gor. kath. püspökség is, azért ez idő szerint is munkácsi püspök néven fordul elő. Keletkezése valószínűleg a XV-ik század végére esik. Legelőször Ulászlónak egy 1491-iki okmányában említtetik. I. Ferdinánd László nevü püspöknek, mint másodiknak irja levelét 1552-ben. És itt székelt a püspökség 1780-ig. Lakása a csernek-hegvi klastromban volt, hol két kis szobácskában húzódott meg. 1751-ben a városba költözött. 1780-ban pedig Mária Terézia, a jezsuiták lefoglalt ungvári klastromát adomáiTvozván részökre, oda tették át lakásukat. Hogy ily hosszú idő alatt — úgyszólván — nyom nélkül tünt el innét a püspökség, annak oka, részint az idegen-nyelvüségben, részint a szegénységben és az elnyomatásban keresendő. Vidéke oly szegény volt és az maradt mai napig is, hogy legtöbb községe most sem bir iskolát állítani saját erejéből. Itt a központban is örökös viszálynak volt kitéve, úgy a római szertartású lelkészektől, mint a vár úraitól. Amazok felekezetiségből, ezek anyagi érdekből voltak ellenei. Ugyanis Koriatovics a munkácsi uradalomból 3 községet kiszakított és azt a klastromnak feltartására adományozta. Később királyi birtokká levén az uradalom, a kiszakított községek is hozzászámíttattak. A királyi adomány vagy záloglevelek rendszerint felemlítik, mint a várhoz tartozó birtokot, a püspökök ellenben magok, illetőleg a klastrom részére követelték, melyből azután messze kiható viszályok fejlődtek, melyeknek nyomát egyházi beléletökben is megérezték. Az elszakított községeknek csak 1792-ben jutottak békés birtokába, a mikor Kollonics Lipót érsek, mint a Bécsbe vitt Rákóczi árvák gyámja visszaadta azokat. Ez egyház békéje csak akkor kezd némileg helvreállani, mikor a római és görög szertartású két felekezet 11549-ben az uniót létesítette. Hogy addig, mily érzelmekkel viseltettek egymás iránt a különböző szertartású keresztyén felekezetek, fényesen megvilágítja Dienes nevü róm, kath. lelkésznek Korvin János előtt 1493-ban tett nyilatkozata, midőn János nevü püspöktől a papi tizedet elfoglalta: „indignum et sanctorum patrum sancitas contrarium foret, ut Christiani suas Decimas Schismaticis dare deberent." Ily nézetek nem voltak alkalmasak arra, hogy a közös műveltség létesítésén közösen fáradozzanak, ily eszmék zsibbasztólag hatottak mindenkor az emberiség haladására. Hiszen bizonyos, hogy vállvetett erővel is, mily lassan és nehezen halad az emberiség előre, ha pedig egymásnak útját állják, hosszú időre kiható visszaesést idéznek elő.