Állami gimnázium, Munkács, 1895

109 jelenlétében és pontos leltár kíséretében az intézet épületét és szerelvényeit ez évi május 17-én a most nevezett min biztos urnák valósággal át is adta. Az átadás előtt a kiküldött miniszteri biztor ur azon kívánságának adott kifejezést, hogy az iskola-intézeti épületet csak úgy veheti át, ha az egészen kijavítva és kiigazítva — kellően felszerelve adatik által. De az isk. bizottság nem találván alapot, a melyből a kijavítások, kiigazítások és belső felszerelések megtétethettek volna, miniszteri biztos ur ebbeli kivánatának eleget nem tehetett és lemondott minden abbeli kötelezettségéről az isk. bizottság, hogy az igazítási költségekből a legcsekélyebb részben is valamit magára vállaljon. •—- Eképen az épületek és tőkék átadása azon állapotban, amint ez idöszerint találtattak, minden további költség és ujabb teher elvállalása nélkül adattak által. Ezen eljárásunk éredményeül hivatalos jelentésünket tisztelettel beterjesztvén az l-")44. sz. a. másolatban közlött min. rendeletet az erre vonatkozó összes ügyiratokkal együtt visszazárjuk. Továbbá az átadás és átvétel felett a kiküldött min. biztos úrral kölcsönösen vezetett jegyzökönyvet, melynek másik eredeti példányát ö vette által, ide zárjuk. Az időközben szerkesztett jegyzőkönyveket, számadásokat, megyehatósági és miniszteri rendeleteket és utasításokat szinte ide mellékelve tisztelettel beterjesztjük s ezzel az annyi évek hosszú során által irántunk tanúsított bizalmat megköszönve, megbízatásunkat e téren befejezettnek tekintvén, a tek. megyei bizottság kezéhez letesszük s bocsánatot, elnézést kérünk, ha mint gyarló emberek tehetségünk s buzgalmunk kifejtése közben a tekintetes megyei bizottság kívánalmainak minden tekintetben eleget nem tehettünk. Munkácson, 1873. auguszt. 6. stb. Jászay Antal elnök, Oláh Samu jegyző. * * * Ezzel a munkácsi gimnázium keletkezése, építése, lanügyi állapotának szervezésé bevégeztetett és az intézet fennállása a magyar állam égisze alatt biztosítva lett. A hosszú küzdelem után megérdemlett nyugalommal tekinthetett vissza a lefolyt küzdelmes időkre a város közönsége, mert, amit oly hőn óhajtott, de a mely felett a vezető férfiak is sokszor reménytelenül tekintettek a jövőbe, teljesedésbe ment; — tanügyi fejlődésének alapja, mely a nemzetek műveltségének, életrevalóságának fokmérője, szilárd talajra helyeztetett.