Állami gimnázium, Munkács, 1893

40 ként viszi cseh országba, de a tragikus tárgyú ballada szép ellentéteként már vigasztalásul jelzi a végső sorban a rab Mátyás visszajövetelét. »Mátyás anyja« meg a szerető szüle aggodalmát, végül a Mátyástól érkezett, várva-várt levél miatt való örömet zengedezi. »Mátyás dalünnepe.« Arany a stanzákban a visegrádi énekversenyt szándékozott megénekelni s mint tőle megszoktuk, magasztos ihlettel. Csak 12 stanza készült el. Maga mondja : Ama, fényes időt hozom említésbe, Mikof a nagy király bevonúla Bécsbe, Lobogók lobogtak száz diadalíven, Száz harang némult el az ágyúdörgésbe' Csillogó követség, hódolatra híven, Üdvözölte Mátyást győzödelmes néven, S a bámuló népnek, bár látott elégszer, Csaknem elvakitá szemeit az ékszer. Mátyásnak Bécsbe történt diadalmas bevonulásakor a kiséret fénye s dicső megjelenése mellett az ő egyszerűségét, s mégis kimagasló egyéniségét, öltözetéi, alakját, harci ménét, a pénzszórást, szelíd kegyességét s fiát Jánost remekül rajzolja. Irodalmunkra igen nagy kár, hogy e sokat igérő költeményt Arany nem fejezhette be. LII. Pósa Lajos, az apróság kedves mesélője »A furfangos c s i z m a d i á«-t zengi. — Élt Ó-Budán egy szegény -varga. Ez felesége unszolására szegénysége enyhítése végett ajándékba visz a királynak egy pár szép csizmát. De az ajtónálló csak úgy bocsátja be a királyhoz, ha a királyi ajándék felét neki adja. A második őr is ezt kivánja. A király a szép beszédű csizmadiát s ajándékát szívesen fogadja. A király viszonzásúl száz aranyat akar adni. De ő pénz helyett száz botot kér. A király ámul-bámul, végre kérdi a vargától: Mi öröme telik benne? A csizmadia csak kérését ismétli. A király, mit volt tennie, száz mogyorópálcát akar vágatni, ^m a csizmadia olyan száz botot kér, milyet a gazoknak deresen szoktak osztogatni. A király csak néz, végre két markos testőrét hívatja. A varga megörvend s a király kegyelmét köszönve távozik. Utána a két testőr. Az ajtónállók kérik az Ígéretet. A csizmadia őket a fizető hivatalba hívja. A testőrök meg is fizették kinek-kinek a maga felerészét. A király ezt hallván, mosolyog s a majsztramot még inkább megajándékozza. A varga otthon alig tudja feleségével megszámlálni a sok aranyat.S térdre estek . . . úgy imádták A magyarok nagy királyát. Ez is a fejedelem igazságos és bőkezű voltát példázza. L1II. —LIV. P. Szathniáry Károlytól a »Jókönyvek« 5. sz. a. adták ki a Révai testvérek »Mátyás királyt és a gonosz kamarást.« Szól ez a nagyon is elterjedt monda az ő gőgös tisztviselőjéről, kinek templomba menésekor cselédei tizenkét arany tálat raktak lába elé. Egy alkalommal a király is meglátta e jelenetet s a vendéglőben, a hova beszált, ezt a verset hagyta : Itt volt Mátyás király Megevett hat tojást Látta aranycsészén Járni a kamarást. A kevély úr mikor ezt hallá, szégyenében meghalt. Sok változata van." Jókai »A magyar nép adomái« c. gyűjteményén kivül a Györké történet anekdotái

1) közt is olvasható. Ugyancsak P. Szathmáry Károly a Jókönyvekbe dolgozott 51. 52. sz. a. a Vitéz Holubár Venczel lovagról. Viggal elmegy hőskölteménynek ') Kolozsvár 1851.