Állami gimnázium, Munkács, 1893

28 Ez meg a pórnép iránt való végtelen ragaszkodás és vonzalom tolmácsolója. Második a »Királyi kaland.« Ebben a költő burkoltan szól Mátyás csalóközi enyelgéséről, melyet a mádi legény meglesett. Az a kaland vadászat közben egy hársfa alatt történt. A legény a fát bosszúból kivágta s igy a király a kedves hárs alatt többé nem talált enyhülést. Mátyás nem vonta kérdőre a legényt, hanem mérgében gyorsan visszanyargalt Budára. E gyönge verset el is hagyhatta volna Garay és müveinek kiadói. Ez az egyetlenegy mü, melynek tárgya nem volt méltó a megéneklésre. Vagv másként kellett volna szerkeszteni. Hasonlóképen selejtes kidolgozású a harmadik, a »Mátyás temploma.« E szerint Mátyás nem csak szép palotákat, hanem templomot is építtetett. Elkészült már a hires budai templom is, csak a kereszt hiányzott róla. »Három falut a hősnek s aklom legszebb pejét; Ki föl merészli tenni a szent kereszt jelét!« Szólt Mátyás. Sokan megpróbálják, de hiába. A vén Toldy igy könnyen emeli föl a nagv nehéz keresztet. A nép Toldynak csúfolva mondja : Vesd pokolba buzogányodat, két mázsa nyomtatókkal könnyebb lesz. De Toldy mit sem hajt a szóra, hanem fölteszi a keresztet. Vas karjától meging a szent tárgy. S mivel nem áll elég erősen, újra munkához fog, fölkapja a buzogányt s rettentőt sújt a kereszt felé, A nép alant azt véli, mennvkő ütött bele. A rettentő ütéstől a szentegyház falak A földbe két araszszal alább szállottanak, S a hány ütést a hős tett, mindig megannyival Alább aíább sülyedt és alább szállott a fal. A király dorgálja Toldyt : bedől alatta a föld s egyházunk oda van. Toldy megérti e szót s leszállva meghajtja magát : Csak azt akartam — úgymond — királyom, hadnagyom, Hogy van Budába ember, bebizonyitanom. Ember vagv, ősz, gonosz, de verjen meg a tatár, Három faluval ér fel, melyet tevéi, a kár. Én hát magamnak tartom mind három falumat, Isten nevébe vidd el legszebbik lovamat De fényes udvaromban többé ne lássalak Se nagy Budán ne légyen többé számodra lak !« Toldy kegyvesztetten elbujdokol s nincs a hazába sehol maradása. Majdnem éhen vész el lovával együtt s a rettentő buzogány lett mindkettő sirköve. Garay ezt valamely elfajult, félszeg népmonda után költhette. Ennek ki nem adása sem lett volna kár az irodalomra. Nézetem szerint Méhner Vilmos sem helyesen jár el, midőn e két utóbbit is újra kinyomatta a ponyva irodalom helyét pótló garasos népies vállalatában. XXXII. Vajda János*) is irt egy effajta költeményt »Mátyás tréfája« név alatt. E szerint Mátyás Német-Ujhelyt ostromolja. Ugyanekkor Mahmud szultántól olyan követ érkezik a táborba, a ki sokat tud, de keveset mer. A követ a vezérek előtt dicsekszik, hogy rábeszélő szavaival mindenkit rá tud venni arra, amire akar. Mátyás ezt hallva szól: »Engem úgy ismernek, hogy a tudomány embereit szeretem. Hát jöjjön elém a bölcs "férfiú !« Jön a követ, de dörg az ágyú, hull a golyózápor, hulVajda János költeményei Bpest Aigner. Nemz. könyv I.