Állami gimnázium, Munkács, 1893

22 A falu uccáján a nép a királvt »éljen« kiáltással fogadja. Örzsi a királyszemélyében Mátyás deákot ösmeri föl. A kántor mint a nép szószólója zavarában a király mellett álló aranyos mentéjü urat alig tudja pár hebegő szóval üdvözölni. A király most így szól a bíróhoz: Mátyás deák, mint király megtartja szavát. Nézd meg jól Hunyadi fiát. Én vagyok a csíntalan gyermek. A biró megijed, le akar borulni, de Mátvás megnyugtatva mondja : »Te nekem rég nem érzett örömet szereztél. Mint ismeretlen vándor kezemet nyujtám, most királyi jobbom nemességre emel ! Örzsinek meg gyűrűt nyújt a király : »Képzeld Balta Matyi küldi ; ezzel vele eljegyezlek. Te meg — fordul Örzsihez — a nekem ígért csókot vitézemnek add át, kit nem sokára hozzád küldök.« Egyúttal gondoskodását is megígéri a király, hogy a »János kulcsa« folyvást tele legyen! A biró a nagy kegyelemtől örömében alig jut szóhoz. A kántor megrémülten térdepel le és zavarosan kér bocsánatot, ha netán megsértette ő felségét. Mátyás megkegyelmez neki s vidáman válik meg rajta csüngő népétől, dicsőítve azoktól, kikkel érintkezett. Ez a kalandkedvelő és népétől kedvelt királyt festi. Itt nem szerelmeskedik, hanem a szerető párt szívesen adja össze. Örömmel hallja inkognitóban

vatyja s bátyja dicsőítését, s a béna harcos őszinte szavait, mely ő róla, mint csíntalan gyermekről mesterkéletlen nyilatkozatot közöl. Azonban a magáról megfeledkező kántort is okos tanácscsal látja el: »nem a ruha tesz emberré,« »Eme kis tárgyban semmi vígjátéki. — mondja Erdélyi*) -=-- hanem más alapeszme foglaltatik. Azaz vígjátéknak is jó, de meit a Hunyadi névhez annyi pietas köti a magyart, úgv érzem, hogy itt felsőbb hang sem ártana. Az öreg Turu épen oly kedély, oly tisztelő jellem, mint Peterdi »Szép Ilonkában,« Vörösmartynál. »János kulacsa« megérdemelné, hogy önálló műnek volna címe s anyaga.« »Hűség próbája« vigj. egy felv. (1828.) E kedves kis vígjátékban Mátyás ismét álruhában személyesen győződik meg egy királyi jószág hűtlen kezeléséről. Kérdezősködés után tudja meg a cselédségtől, mily lelketlen sáfár bánik el önkényesen, igazságtalanul és kapzsian a királyi vagyonnal. Hozzá még a sáfár őt is, ki királyi tisztviselőnek adta ki magát, meg akarta vesztegetni és az alája rendeltekkel is cudarul bánik. Személyesen szerzett tapasztalatot a királyi ménes nyers szavú, de becsületes mesterének tiszta jelleméről is. A király a hűtlen tiszt helyét mással tölti be s ez által egyúttal alkalmat nyújt a hű alattvaló liának egy derék leány feleségül vételére, sőt maga a király segíti elő ügyöket, habár a gaz sáfár a maga leányát máshoz, egy vén gonoszhoz akarta kapzsiságból erőltetni. Ez ügyes szerkezetű és szellemes mondásban gazdag színdarab Mátyást könnyed módon mély belátásu, igazságos és körültekintő fejedelemként állítja a néző elé, tehát aesthetikai motívumokkal is: a bűn megtalálja büntetését, a jóság jutalmát! Lássuk, mint vélekedik felőle Erdélyi János, a költő aesthetikus és bölcselő. »A hűség próbája« úri, uradalmi anyag, a mennyiben gazdatisztek hűsége vagy másokhoz hajló görbekezűsége van kipéldázva egy koronajószágban, hol Mátyás maga megfordúl és titkon beavattatja magát eme tiszti huzavonák praxisába. Hogy szerelem is van benne, mondani fölösleg, hogy Vidor, udvari bolond, fölötte bölcs és tőle igazi mély humorú beszédet hallani, előre képzelhető. Szavai ritka fordúlatú előadás, élettapasztalati gnomák, a *) Pály-k és pálmák Bpest 1886. Franklin I. 137. 1