Állami gimnázium, Munkács, 1893

23 phorismák, Kisfaludy Károly didactikus elméjének ugyanannyi eszme­szikrái.«*) Belefogott költőnk egy »rom.ínjs hősköltemény«-be is. Ez az »Elte«, mely Hunyadit volt hívatva megénekelni. Szép részletei vannak ugyan s pár csatajelenetet veszünk észre benne, de a 9 részecskéből álló kezdet még csak nem is engedi sejtetni, minő szempontból óhajtá lantjára venni Hunyadit s lett volna-é benne Mátyásról emlékezet. Szűkebb közben mozog Kisfaludy K. két kis epikai költeménye: »A sastoll« és a »Budai harcjáték.« »A sastoll«-ban, mely Toldy szerint Mátvás idejében történik, a vén Toldi a csúfolódó udvari ifjak egyikét kényszeríti nehéz köntöse fölvételére: Az iljú vonakodik a sok csatát látott ruhát fölvenni, de az épen érkező király parancsára — akarva nem akarva Toldi Miklós a gúnyolódóra adja a köntöst. Az ifjú a nagv súlytól »hamuként összedől.« A király intésére köntöse ujjából Toldi vastekét s buzogányt huz ki e szavakkal: »Ősz van, itt hűs szél legyint Megbéleltem egy kicsint.« »Budai harcjáték.« (1828.) Mátyás tornajátékot rendez Budán. Elmegy oda a cseh Holubár is, fennen kérkedve nagv erejével, vitézségével. Kinizsi vezér ki akar állani a cseh bajnokkal. De egy szép ifjú dalia a fekete seregből kiválik s kéri Kinizsit, hogy ő hadd szálljon szembe a hencegővel. Kinizsi helyt ad az ajánlkozó kérésének. Az ismeretlen dalia és Holubár közt erős küzdelem támad. Már-már veszélyben forog az ifjú élete, de ez csakha­mar ledőli a csehet. Nagy az öröm a magyaroknál. Most előáll Országh a bajbíró s föllebbenteti a győztes sisakját. Az ismeretlen küzdő senki más, mint — Mátyás, a király, ki ily szókra fakad: Mint elsője szép hazámnak, Első védje is vagyok, S kétszer élek nagy hírében. Ha nevem tettel ragvog. A cseh szégyenszemmel illan el. A nézők örömzajjal har­sogják : Éljen Hunyad vére Mátyás A vitéz, a" nagy király. XXII. Gondolom, Kovács Pált a Kisfaludy K. »Mátyás Deák«-ja bátoritá az »Alkirály« megírására. Erre mutat több szereplőnek ugyan­azon elnevezése is (Upor, Vidor.) Megjelent az 1832. Aurórában. Cse­lekvénye nagyon szegény. Van benne alakoskodás, a nép kíváncsisága, lopásra ösztönzés, kalandra vágyakozás. Itt is férjhez ad Mátyás egy fe­kete seregbeli harcoshoz egy kipróbált hűségű leányt. Azonban az egész mű igen keveset ér. Legügyesebb benne az udvari bolond csevegése. Bonyodalmat hiába keresünk a darabban. A közvitéz elaltatása s király­ként szerepeltetése s az igazi királylyal cipeltetése gyerekes izetlenség; az alvó álkirály mellett való fecsegés is csak üres szalmacséplés. A leg­gyarlóbb leghalványabb utánzata Kisfaludy művének. Bajza, az éles eszű kritikus is inkább csak a tárgyáért vehette be az Aurórába. XXIII. A classicus ódák költője, a magyar elfajulását hevesen korholó Berzsenyi Dániel keblét is föímelegité és lelkesité a Mátyás ko­•) Pályák és Pálmák. 1. k. 13« '

Next

/
Thumbnails
Contents