Állami gimnázium, Munkács, 1893

11 IX. Liszti Lászlótól Bessenyei Györgyig nincsen kezem ügyében adat arról, hogy Mátyásról szólott volna az ének. A mult század vége felé a megindult, különböző irányú szellemi mozgalomban Bessenyei volt az első, kinek lantját pengetésre készti Mátvás alakja. O egy nagyobb epost irt párrímes sándorversekben. Ezt azonban a censura nem engedte kinyomatni, mert, mint tanulmányozója, Závodszky nagyon helyesen jegyzi meg, ama nemzetietlen korban nemzeti király dicsőítéséről és győzelmeiről zengett. Bessenyei e müvet 1782. körűi Bacsányi János a pálosok pesti könyvtárában lelte meg, hová a szerző . helyezte el. Bacsánvi ismertette is a Kassai Magyar Muzeum I. kötetében (1788 89.) A pálos szerzet '"eloszlatása következtében a bencések pápai könyvtárába jutott, hol a nagyérdemű Toldv Ferencz ismét fölfedezvén a saját és a M. T. Akadémia könyvtára részére lemásoltatta. Itt 4. réten 117. lapon van meg a hat énekes epos. Ezt valanii.it a »Hunyadi László tragédiáját három játékban és versekben« (Bécs 1772.) valamint »Hunyadi János élete s viselt dolgai" (Bécs 1778.) c. prózáját s más hasonló tárgyú müvét mi célból irta, maga megmondja a »Természet világában":

1) Oh, magyar Scipió ! . . . keserves sóhajtás, Te Hunyadi János ! elfáradt kiáltás, Múzsám hozzád fordul! Látja nagy lelkedet Egébűl lenézni, zokogni szívedet. Régi magyar hazád néz reád a sírbúi ! Ti keresztyénségtink felemelt bástyái Elmultatok, mint e világnak csodái, Alvásban heverünk sírhalmaitokon Földünk barázdálván határaitokon, Mellveket érdemmel hajdan szereztetek, ís vérrel, fegyverrel megvédelmeztetek : Letettük fegyverünk, a vitézkedést is, Eloltottuk tüzünk s dicsőségünket is. Kardunk félre téve a pennán vakarunk, Vagy nád aklainkban marhát veszünk s adunk. S avult törvényeinket fótozzuk pennával, Nem takarhat már be rongyos palástjával ! Végre elsülvedvén többi nemzetekben. Nincs nevünk, sem szavunk a nagv esetekben. Régi dicsőségünk édes jaj siratni, S vitéz tetteinket versekbe íratni! Nem maradt itt egyéb, csak az emlékezet. Mint ledűlt Trójánál a régi nevezet! Volt Ilion, a mely össze lett omlását Nézte és siratta örök elmúlását. Bessenyei Mátyás királyát behatóbban fejtegette Závodszky Károly,

2) kinek nézete ma is elfogadható. E szerint a verses krónika fő hőse Mátvás mindig előtérben marad. A népmonda és történelem Mátvása sokkal magasztosabb, Mátyás királvnak a nemesség és vitézség a fő jellemvonása, de csak ugv, mint bármely derék katonában. Bessenvei nem ismeri vagy fel sem veszi a mondákat, melyek a Hunyadiházhoz és Mátyáshoz fűződnek. Fölfogása nem emelkedik fölül a történelmi adatokon. Bessenyei fő törekvése mind a hat énekben ugyanaz, a mi minden kró') Mus. nat. ISII, na^y -l r 3 köt. 1. könyv. 7t>—77. I. Závodszky köülése után, 2) Závodszky Károly, Figyelő 873.