Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 38 — 1 ónban, hacsak előre nem gondoskodunk, hogy ne történjék; ha egyszer megtörtént, hiába folyamodunk törvényszékhez: a város elfoglalásával semmi sem marad a legyőzötteknek. De hát, a halhatatlan istenekre, titeket szólitlak fel, a kik házatokat, mezei lakotokat, a szobrokat és a festményeket mindig többre becsültétek, mint az államot: ha azt, a mihez ragaszkodtok, bármi legyen is az, megtartani, ha a gyönyöröket békében élvezni akarjátok, ébredjetek valahára és szenteljétek magatokat az államnak. Nincs most szó a jövedelmekről, sem a szövetségesek sérelmeiről: szabadságunk és életünk forog kockán. Gyakran és kimerítően szóltam, egybegyűlt atyák, ezen rend előtt; gyakran panaszkodtam polgártársaink f é n y ü z é s e és kapzsisága miatt és ezzel sok embert tettein ellenségemmé : és mivel én a magam szeszélyéből származó hibákat soh se néztem el, nem egykönnyen bocsátottam meg a mások szenvedélyéből eredő gonosz tetteket. De noha ti erre kevés súlyt fektettetek, mégis az állam szilárdul állott : a jólét közepette elviselte az elhanyagoltatást. De most nem arról van szó, vájjon jók vagy rosszak a mi erkölcseink, sem hogy mekkora vagy mily nagyszerű a római nép birodalma, hanem hogy minden, bármilyennek is tartjátok, a miénk, vagy velünk együtt az ellenségé legyen. Itt valaki nekem kegyességet és könyörületességet emleget. Hisz már régen elfelejtettük a szavak igazi értelmét: a mások vagyonával való adakozást bőkezűségnek, a gazságban való vakmerőséget bátorságnak liijják, e miatt jutott az állam végveszélybe. Hadd legyenek — mivel már ilyen az erkölcsi felfogás — bőkezűek a szövetségesek vagyonából, könyörületesek az állampénzek elsikkasztóival: csak ne adják oda vérünket, és, mialatt egy pár gonoszt kiméinek, ne veszítsék el az összes jó hazafiakat. Ékesen és ügyesen értekezett C. Caesar az imént e rend előtt az életről és halálról, azt hiszem, mesének tartván azt, a mit a holtakról beszélnek, hogy a gonoszok a jókkal ellenkező irányban ocsmány és elhagyatott, undok és iszonyú helyen tartózkodnak. így hát azt javasolta, hogy vagyonukat el kell kobozni, őket magokat a municipiumokban fogságban tartani, tudniillik attól való félelmében, hogy, ha Rómában lesznek, vagy az összeesküvés részesei, vagy a felbérelt csőcselék őket erőszakkal ki fogja szabadítani. Mintha bizony a rossz és gonosz emberek csupán csak a városban, és nem az egész Italiában volnának, vagy nem ott tehetne többet a vakmerőség, a hol a védekezésre csekélyebb az erő. S azért ugyancsak hiába való ez az indítvány, ha a részökről fenyegető veszélytől fél: ha pedig mindnyájunk ily nagy félelme közt csupán csak ő nem fél, annál inkább kell, hogy én magamat és titeket féltselek. Azért, a midőn Lentulus és a többiek fölött határoztok, bizonyosra vehetitek, hogy egyszersmind Catilina serege és valamennyi összeesküvő felett is határoztok. Minél nagyobb odaadással teszitek ezt, annál jobban lankad az ő bátorságuk: ha csak kissé is észreveszik lanyhaságtokat, csakhamar valamennyien merészebben lépnek föl. Ne higyjétek, hogy a mi őseink csak fegyverrel tették kis államukat nagygyá. Ha igy állana a dolog, jóval szebbnek birnók mi: mert hisz nekünk sokkal több szövetségesünk és polgárunk, azonkívül fegyverünk és lovunk van, mint volt nekik. Mások voltak a tulajdonságok, melyek őket nagygyá tették, s melyekkel mi éppen nem rendelkezünk : otthon tevékenység, kint" igazságos kormány, a tanácskozásnál sem bűnnek, sem szenvedélynek hódoló, szabad lélek. Ezek helyett van most fényűzés és kapzsiság; szegény állam és gazdag magánosok; dicsérjük a gazdagságot, és tétlenségre adjuk magunkat; jók és rosszak között nincs semmi különbség, az