Állami gimnázium, Munkács, 1892

-39 erény minden jutalmát a nagyravágyás birja. Nem is csoda: midőn ti, mindegyiktek külön-külön, magatokról gondoskodtok, midőn otthon a gyönyöröknek, itt a pénznek, vagy kedveskedésnek hódoltok, hogy az árván maradt állam ellen támadás történik. De erről hallgatok. Összeesküdtek a legelőkelőbb származású polgárok szülőhelyük felgyújtására; a gallusok népét, mely a rómaiaknak legnagyobb ellensége, háborúra szólítják; az ellenség vezére seregével fejünk fölött van : ti még most is haboztok, mit tegyetek a város falain belül elfogott ellenséggel ? Könyörülnétek kell rajtuk, úgy hiszem — ifjú emberek, a kik nagyravágyásból vétkeztek — sőt fegyveresen el kell őket bocsátani. Csak ne legyen szerencsétlenségtekre az a ti kegyességtek és szánalmatok, ha egyszer fegyvert ragadtak. A mi helyzetünk természetesen veszélyes, de hát ti nem féltek tőle. Sőt nagyon is; de lelketek renyhesége és puhultsága miatt egyik a másikra nézve késedelmeztek: nyilván a halhatatlan istenekben bízva, a kik ezt az államot gyakran a legnagyobb veszélyek közt tartották meg. Nem fogadalmakkal, nem is asszonyi könyörgésekkel nyerjük meg az istenek segítségét: az éberséget, a tevékenységet, a józan megfontolást köve ti a szerencsés siker; ha a tétlenségnek és tunyaságnak adod át magad, hiába könyörögsz az istenekhez: haraggal és boszankodva fordulnak el tőled. A mi őseinknél T. Manlius Torquatus a gallus háborúban fiát ölette meg, mivel a parancs ellenére az ellenséggel harcolt, és a kitűnő ifjú mérsékletet nem ismerő bátorságáért halállal lakolt: ti pedig haboztok, hogy mit határozzatok e kegyetlen hazaárulókról. Természetesen korábbi életök ezen gonoszságuknak enyhítésére szolgál. Nos csak kíméljétek Lentulus méltóságát, lia ő valaha a saját szeméremérzetét, ha a saját hírnevét, ha az isteneket vagy embereket kímélte; bocsássatok meg Cethegus fiatalságának, ha másodszor nem támadta meg a hazát háborúval. Mert minek szóljak Gabiniusról, Statiliusról, Caepariusról ? a kik ha valaha, mással törődtek volna, nem terveztek volna ilyesmit az állani ellen. Szóval, egybegyűlt atyák, ha a tévedésnek csakugyan helye volna, könnyen elnézném, hogy magok a tények ábrándítsanak ki, mivelhogy a szavakra mitsem adtok : de hát mindenünnen körülvéve vagyunk. Catilina seregével a hátunkon van ; más ellenségeink a falakon belül, sőt a városnak bensejében vannak • sem előkészületeket tenni, sem semmiről tanácskozni nein lehet titokban : annyival inkább kell sietnünk. Azért én azt javaslom : hogy, miután az állam a gonosz polgárok istentelen terve következtében a legnagyobb veszélybe jutott, és rájuk T. Volturcius és az allobrogok követeinek följelentése folytán rábizonyodott és maguk is bevallották, hogy gyilkolást, gyujtogatást és más borzasztó és kegyetlen tetteket terveztek a polgárok és a haza ellen, rajtuk vallomásuk alapján, mint a kik főbenjáró bűnösöknek találtattak, az ősök szokása szerint a halálbüntetést keil végre hajtani." 53 .fej. Miután Cato leült, a consulárisok mind, hasonlókép a senátus nagy része szavazatáért dicséri, és lelke erejét az égig magasztalja; egyik a másikat pirongatva gyávasággal vádolja, Catót dicsőnek és nagynak tartják : tanácshatározattá lesz az, a mit ő javasolt. Nekem hát, a midőn sokat olvastam és sokat hallottam, hogy a római nép békében és háborúban, tengeren és szárazon, mily dicső tetteket vitt 'véghez, véletlenül kedvein támadt a fölött gondolkodni, mely körülmény különösen tette lehetővé ily nagy feladatok megoldását. Jól tudtam, hogy gyakran maroknyi haduk az ellenség nagy seregével megküzdött ; ismeretes előttem, hogy kevés pénzzel viseltek háborút dúsgazdag királyok ellen, azonkívül gvakrau érez-