Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 37 — sőbb, midőn önkényök lassankint nagyobbodott, a jókat és a rosszakat tetszésök szerint válogatás nélkül ölették meg, a többieket megfélemlítették : ekkép a polgárság szolgaságba taszítva súlyosan lakolt esztelen örömeért. A mi napjainkban is, midőn a győztes Sulla Damasippust és más hasonfajta embert, a kik az állam szerencsétlensége által lettek hatalmassá, kivégeztetett, ugyan ki nem dicsérte az ő tettét ? a gonosz és pártoskodó emberek megöletését jogosnak mondták, kik az államot lázongásaikkal nyugtalanították volt. De ez a dolog nagy szerencsétlenségnek kezdete vala. Mert amint valaki másnak házára vagy mezei jószágára, végre edényére vagy ruhájára áhítozott, rajta volt, hogy az a proscribáltak közé kerüljön. így hát azok, a kiknek Damasippus halála örömet szerzett, kevéssel ezután maguk is halálra hurcoltattak, és nem is szakadt előbb vége a gyilkolásnak, mig csak Sjlla valamennyi hozzátartozóját gazdagsággal ki nem elégítette. És én erre nézve nem M. Tulliustól, és nem is a mostani időtől félek :deami nagy államunkban sok különféle természetű ember van. Nem lehetetlen, hogy más időben, más consul alatt, ki szintén hadsereg fölött rendelkezik, valami valótlan dolgot valónak tartanak : midőn ily példa nyomán a tanács határozata következtében a consul kihúzta kardját, ki szab neki határt, vagy kicsoda fogja őt mérsékletre szorítani ? A mi őseink, egybegyűlt atyák, sem a belátásnak, sem a bátorságnak soha sem voltak hi jávai, és nem is akadályozta őket büszkeségök abban, hogy idegen intézményeket, hacsak jók voltak, ne utánozzanak. A harci támadó és védő fegyvereket a samnitoktól, a hatósági jelvényeket legnagyobb részt a tuskoktól vették át: szóval, bármit is találtak a szövetséges társaknál vagy ellenségnél célszerűt, azt otthon a legnagyobb buzgalommal honosították meg : a jókat inkább utánozni, mint rájuk irigykedni akartak. Ám ugyancsak abban az időben Görögország szokását követve, korbácscsal büntették meg a polgárokat és az elitélteken halálbüntetést hajtottak végre. Miután az állam megerősödött és a polgárok nagy száma miatt pártok támadtak, az ártatlanokat tőrbe ejteni és más ilyfajta dolgokat elkövetni kezdtek, ekkor készült a porciusi és más törvények, melyeknek értelmében az elitélteknek a számkivetésbe való menést megengedték. Ezt az okot tartom én, egybegyűlt atyák, kiválóképen fontosnak, a miért az uj javaslatot nem szabad elfogadnunk. Bizonyára a nagyobb bátorság és bölcseség ő bennök lakott, a kik kis eszközökkel ekkora birodalmat alkottak, mint mi bennünk, a kik a dicső szerzeményt alig vagyunk képesek megtartani. Ereszszük hát őket szabadon és növeljük Catilina seregét? Éppenséggel nem. Hanem én azt javaslom : hogy vagyonukat el kell kobozni, őket magukat azon municipiumokban, melyek leghatalmasabbak, bilincsre verten fogságban tartani; és hogy érdekökben ezután senki se tegyen előterjesztést a tanács elé és ne híjjá a népet gyűlésre: a ki másképen cselekszik, arról jelentse ki a senátus, hogy az az államnak és a polgárság üdvének ellensége."— 52. fej. Miután Caesar beszédjét befejezte, a többiek ingadozva hol az egyik, hol a másik véleményét rövid nyilatkozatukkal pártolták. Ám M. Porc i u s C a t o, fölszólítva véleményadásra, ilyen beszédet tartptt: „ Egészen más az én véleményem, egybegyűlt atyák, a midőn veszélyes körülményeinket szemügyre veszem és a midőn egyesek javaslatát magamban megfontolom. Ők, a mint látom, a megbüntetéséről értekeztek azoknak, a kik hazájuk, szüleik, házi oltáraik és tűzhelyök ellen készültek háborúra: a körülmények azonban arra intenek, hogy inkább óvakodjunk tőlük, mint hogy azon tanakodjunk, mit határozzunk ellenók. Mert a többi gaztettet akkor-büntethetjük meg, a midőn megtörtént; ennél a-