Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 36 — ni az ifjak és a szüzek, ki fognak szakittatni a gyermekek szüleik karjai közöl; a családanyák azt fogják tűrni, a mi a győzteseknek tetszik ; szentélyek és házak ki fognak fosztatni ; gyilkolás és gyújtogatás fog történni; szóval minden fegyverrel, holt tetemekkel, vérrel és gyászszal meg fog telni. De, a halhatatlan istenekre, mi a célja az ilyen beszédnek ? Talán hogy titeket lángra lobbantson az összeesküvés ellen ? természetes, hogy a kit ily nagy és iszonyú dolog meg nem indított, azt a szavak fogják feltüzelni. Nem igy áll a dolog, s nincs is halandó, a ki a rajta elkövetett sérelmeket csekélyeknek tartaná : sokan azokat a kelleténél nehezebb szivvel viselik el. De minden embernek más és más van megeugedve, egybegyűlt atyák. A kik alacsony sorsban ismeretlenül töltik életűket, ha hirtelen haragjukban valami hibát el is követnek, azt csak kevesen tudják meg ; a róluk szóló hir megfelel hely/.etöknek: a kik azonban nagy hatalommal felruházva magas állást töltenek be, azoknak tetteit minden ember ismeri. Igy minél magasabb az állás, annál kevesebb a szabadság; sem részrehajlónak lenni, sem gyűlölni, de legkevésbbé haragudni szabad ; a mit másoknál hirtelen haragnak mondanak, azt az uralmon levőknél gőgösségnek és kegyetlenségnek nevezik. A mi engem illet, egybegyűlt atyák, azt tartom, hogy minden büntetés alatta marad gonoszságuknak : de a legtöbb ember csak a legutóbb történtekre emlékszik, és igy az istentelen embereknél, megfeledkezve gazságukról, csak büntetésökről beszél, ha az kissé szigorúbb volt. Jól tudom, hogy D. Silanus, a vitéz és derék férfiú, azt, a mit mondott, a haza iránti szeretetből mondta, és hogy őt ily fontos ügyben sem barátság, sem ellenségeskedés nem vezeti: ilyennek ismertem e férfiú jellemét, ilyennek önmérséklését. De mégis az ő indítványát én nem kegyetlennek — mert lehet-e szó kegyetlenségről ily emberekkel szemben ? — hanem alkotmányunkba ütközőnek találom. Mert bizonyára vagy a félelem, vagy törvénytiprásuk birt rá téged, Silanus, hegy kijelölt consul létedre új büntetésnemet javasolj. — A félelemről fölösleges beszélnem, főleg midőn c o n s u 1 u n k n a k, az i g e n j e 1 e s férfiúnak gondoskodása folytán ekkora őrségek állanak fegyverben. A büntetést illetőleg pedig azt mondhatnám, hogy a halál gyász és szerencsétlenség közepette — ahogy a dolog áll is — nyugalom a fáradalmak után, nem pedig kín ; az a halandók minden baját megszünteti, azon túl nincs sem gond, sem öröm. De, a halhatatlan istenekre, miért nem toldottad meg indítványodat azzal, hogy előbb vesszőzzék meg őket ? Tán mert a porciusi törvény tiltja ? Ámde a többi törvények hasonlókép intézkednek, hogy az elitélt polgárokat nem szabad életöktől megfosztani, hanem a számkivetésbe való menést meg kell nekik engedni. Tán mert a vesszőzés súlyosabb büntetés, mint a halál? De hát lehet-e valami kegyetlen vagy nagyon súlyos ily emberekkel szemben, a kikre ekkora gazság rá bizonyult ? Ha pedig azért (t. i. nem toldottad meg indítványodat), mivel enyhébb (t. i. a vessző-, mint a halálbüntetés), mint fér az öszze, jelentéktelenebb dolognál tisztelni a törvényt, holott azt a fontosabbiknál figyelmen kívül hagytad ? De hát kicsoda fogja kárhoztatni azt, a mi a hazaárulókra ki lesz szabva ? Az idő, a körülmények és a sors, mely a népekkel kénye-kedve szerint játszik. Őket méltán éri, bármi is történik velők : nektek azonban megkell fontolnotok, egybegyűlt atyák, hogy mit határozzatok mások fölött. Minden rossz példa helyes eljárás nyomán keletkezett. Tudniillik, midőn a hatalom tudatlanokra és kevésbbé jókra száll át, ők azt az új példát először azokra alkalmazzák, a kik büntetésre méltók és erre rászolgáltak, aztán olyanokra is, a kik ártatlanok és erre nem szolgáltak rá. A lacedaemonbeliek harminc férfiút állítottak a legvőzött atheneiek élére, hogy államukat kormányozzák. Ők eleinte csak a legrosszabb és mindenkitől gyűlölt embereket kezdtek törvényes ítélet nélkül kivégeztetni: a nép örült rajta és mondta, hogy ez helyesen történik. Ké-