Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 35 — gyűlölségbe hozták, hogy egynehány római lovag, a ki őrség végett fegyveresen állott Concordia temploma körül, akár a veszély nagysága, akár lelke izgatottsága miatt, hogy a köztársaság iránti ragaszkodása annál jobban kitűnjék, a senátusból kilépő Caesart kardjával fenyegette. 50. fej. Mialatt a senátusban ily dolgokat tárgyalnak és mialatt az allobrogok követeinek és Titus Volturciusnak, kiknek följelentését helyesnek találták, jutalmat szavaznak, Lentulus szabadosai és egynehányan cliensei közöl a kézműveseket és a rabszolgákat az egyes városrészekben különféle uton — módon kiszabadítására bujtogatták; részint a népcsoportosulások vezetőit keresték föl, a kik pénzért mindig készek voltak az államot nyugtalanítani; Cethegus pedig hírvivők által cselédségét és szabadosait, vakmerőségekre kiszemelt és begyakorolt embereket, kérte, hogy tömegbe verődve fegyveresen törjenek be hozzá. A consul, mihelyt ezen előkészületekről értesült, az őrségeket felállította úgy, a mint azt az idő és körülmények kívánták, a tanácsot összehívta és kérdezte, mi történjék axokkal, a kiket házi fogságra vetettek. Hisz kevéssel előbb a nagy számban összejött senátus kijelentette, hogy az állam ellen vétkeztek Ekkor D. Junius Silanus, kit elsőnek kérdeztek meg véleménye felől, mivel akkor kijelölt consul vala, azoknak, kik házi fogságban tartattak, és azonkívül L. Cassiusnak, P. Furiusnak, P. ümbrenusnak, és Q. Anniusnak, ha elfogatnak, halálbüntetésére szavazott; ugyancsak ő később C. Caesar beszédjének hatása következtében kijelentette, hogy Tiberius Nero véleményét fogja követni, a ki azt tartotta, hogy előbb az őrségeket meg kell szaporítani és csak aztán erről a dologról tanácskozni. De Caesar, midőn rá került a sor, a consul felhívására, hogy adja elő véleményét, ily képen beszélt: 51. fej. „Minden embernek, egybegyűlt atyák, a ki kétes dolgok fölött tanácskozik, a g/ű 1 ö 1 e 11 ő 1 és b a r á ts á g t ó 1, haragtól és könyörületesség tői mentnek kell lenni e.— Nem egykönnyen látja meg a lélek az igazat, midőn ezek útjában állanak, és még senki sem hódolt egyszerre szenvedélyének és a mi hasznára van. H a m e'g feszíted eszedet, az uralkodik: ha pedig a szenvedély hatalmasodik el, az az úr, a lélek mitsem tehet. Sok példát tudnék felhozni arra nézve, egybegyűlt atyák, mily helytelen határozatokat hoztak királyok és népek haragjukban vagy könyörüleitességökbe n : de inkább arról akarok beszélni, a mit őseink, nem hallgatva a szenvedély szavára, illően és helyesen cselekedtek. A macedóniai háborúban, melyet Perses királylyal viseltünk, a rhodusiak nagy és hatalmas állama, mely a római nép befolyásával lett nagygyá, nekünk hűtlen ellenségünk volt ; de miután a háború befejeztével a rhodusiakról tanácskoztak, a mi őseink, hogy senkise mondja, hogy inkább a gazdagság, mint a sérelem miatt kezdték meg a háborút, őket bántatlanul hagyták. Hasonlókép az összes pún háborúk alatt, jóllehet a carthagóiak többször, a béke és a fegyverszünet idején is, sok istentelen dolgot követtek el, maguk soha sem tettek ilyesmit alkalom adtán : inkább azt nézték, mi méltó hozzájuk, mint azt, hogy mit tehetnének velők egész jogosan. Nektek is arra kell néznetek, egybegyűlt atyák, hogy ne legyen nagyobb súlya előttetek P. Lentulus és a többiek gazságának, mint méltóságtoknak, és ne vezettessétek magatokat inkább haragtok, mint jó hírnevetek által. Mert ha tetteiknek megfelelő büntetést találnak föl, az uj indítványt elfogadom : ha azonban gonoszságuk nagysága minden találékonyságot fölülmúl, szerintem azt kell alkalmazni, amit a törvény rendel. A legtöbben, akik előttem mondták el véleményüket, ügyes és nagyszerű beszédben siránkoztak az állam sorsa fölött ; mily iszonyú lesz a háború, mi fog történni a legyőzöttekkel, mind elősorolták : el fognak ragadtat-