Állami gimnázium, Munkács, 1892

— 34 — jósok a jelekből jósolták, hogy benne polgári vérengzések történni fognak. így hát, midőn valamennyien elismerték pecsétjüket, a levelek elolvasása után a senátus elíendeli, liogy Lentulus mondjon le hivataláról és ő, valamint a többiek házi fogságban tartassanak. Es igy Lentulust P. Lentulus Spinthernek, ki akkor aedilis vala, Cethegust Q. Cornifieiusnak, Statiliust C. Caesarnak, Gabiniust M. Crassusnak és Caepariust — őt ugyanis kevéssel előbb futás közben elfogták és visszahozták — Cn. Terentius senátornak adják át. 48. fej. Akközben a n é p, mely eleinte újítási vágyában szerfölött kedvezett a háborúnak, az összeesküvés fölfedezése után megváltozva lelkében Catilina terveit átkoz t,a, Cicerót az égig magasztalt a : mintegy megszabadulva a szolgaságból, örömnek és vigságnak adta át magát; mert a háború egyéb borzalmai inkább zsákmánynyal, mint veszteséggel járnak, de a gyujtogatást kegyetlen, szertelen és magára nézve vészthozó dolognak tartotta, mint a kinek egész vagyona a mindennapi élelemből és a test ruházatából állott. Egy napra rá bizonyos L. Tarquiniust vezettek a senátus elé, ki állítólag Catilinához indult és útjából hozták vissza. Midőn mondta, hogy följelentést tesz az összeesküvésről, ha az állam nevében személye sértetlenségéről biztosítják, a consul felhívására, hogy mondja el, a mit tud, majdnem ugyanazt, a mit Volturcius, beszéli el a senátusnak a gyujtogatásra való előkészületekről, az előkelők legyilkolásárólés az ellenség útjáról: továbbá, hogy őt M. Crassus küldte, hogy Catilinának jelentse, hogy őt Lentulusnak, Cethegusnak és a többi összeesküvőnek elfogatása ne rettentse meg, hanem annál inkább siettesse a város felé való nyomulását, hogy ezzel a többiek bátorságát is föléleszsze és ők könnyebben szabadulhassanak iki a veszélyből. De midőn Tarquinius Crassust nevezte meg, az előkelő, dúsgazdag és igen befolyásos férfiút, némelyek a dolgot hihetetlennek tartván, mások, jóllehet igaznak vélték, mégis, mivel jobbnak látták ily hatalmas embert békéltetni, mint felingerelni, minthogy legnagyobb részök magán ügyeik miatt Crassusnak lekötelezettjei valának, kiáltják, hogy a följelentés hamis, és kívánják, hogy erre a dologra nézve a consul a senátus véleményét kikérdje. így hát Ciceró kérdésére a nagy számmal megjelent senátus ezt a határozatot hozza: Tarquinius följelentése hamisnak látszik, továbbra is bilincsekben kell őt tartani, és nem is kell többé kihallgatásra bocsátani, mig csak meg nem mondja, kinek biztatására gondolt ki ily nagy hazugságot. Voltak ebben az időben, a kik azt hitték, hogy ezt a följelentést P. Autronius eszelte ki, hogy, ha Crassus nevét bevonják, a veszély közösségénél fogva annál inkább védje a többieket befolyásával; mások szerint Cicero léptette föl Tarquiniust, hogy Crassus szokása szerint ne vegye pártfogásába a gonoszakat és ne hozza zavarba az államot. Magától Crassus t ó 1 hallottan) később, a mint mondta, hogy ezt a nagy gyalázatot Cicero kente rá. 49 fej. De hát ugyanekkor Q. Catulus és C. Piso sem pénzzel, sem befolyásukkal nem tudták Cicerót rávenni, hogy az allobrogok vagy más feladó C. Caesart hamisan bevádoljn. Ugyanis mind a ketten nagy ellenségeskedésben éltek vele: Piso, mivel őt a törvény előtt pénzzsarolással vádolta, melyet egy Paduson túl lakó embernek igazságtalan megbüntetésével követett el; Catulus, mivel a pontificatusra való pályázata miatt gyűlölte meg, hogy neki élete végső szakában, midőn a legfőbb 'tisztségeket már viselte volt, az ifjú Caesartól legyőzetve kellett visszavonulnia. Az alkalom pedig kedvezőnek látszott, mivel ő mint magánember rendkívüli bőkezűsége, mint tisztviselő igen nagy ajándékai miatt rengeteg adósságba verte magát.* De midőn a consult ily nagy gaztettre nem tudják rábirni, ők maguk egyenként köiü'járva koholt híreikkel, melyeket állítólag Volturciustól és az allobrogoktól hallottak, őt oly nagy