Állami gimnázium, Munkács, 1892

— 31 — és magán adakozás folytán ide csalogatva a városi tétlen életet a hálátlan munkának elébe tette.— Őket és másokat mind a sinlődő állam tartotta fenn : s azért nein lehet csodálni, hogy a nyomorgó, rossz erkölcsű snagy reményeket tápláló emberek ép úgy, mint saját magukról, gondoskodtak az államról. Azonkívül a kiknek szülei Sulla győzelme következtében száműzettek, javaiktól és polgári szabadságuktól megfosztattak, ép oly érzülettel várták a háború kimenetelét. Azonkivül a kik más, mint a senátus pártján voltak, inkább az állam felforgatását, mint hatalmuk csökkenését akarták. Ép ez a baj ütötte föl a fejét sok év multán az államban. 38. fej. Mert miután Gn. Pompeius és M. Crassus consulsága idejében a tribünök hatalmát visszaállították, igen fiatal emberek, kiknek lelke koruknál fogva szilaj vala, elnyervén a főhatalmat a senátust, vádolgatva a népet bujtogatni, aztán ígéretekkel és ajándékokkal mindinkább feltüzelni kezdték : ily módon ők maguk dicsőségre és befolyásra szert tettek. Ellenökben teljes erejéből dolgozott majdnem az összes nemesség látszólag a senátus, tényleg azonban a saját hatalma érdekében. Mert, hogy kereken kimondjam az igazságot, Sulla ideje óta bárki is nyugtalanította az államot, ki-ki tisztességes ürügyek alatt, némelyek mintha a nép jogait védenék, mások, hogy a senátus tekintélye lehetőleg nagy legyen, a haza javának ürügye alatt a saját hatalmukért küzdöttek. Es ők sem határt, sem kíméletet nem ismertek küzdelmeikben : mindkét fél kegyetlen módon zsákmányolta ki a győzelmet. 39. fej. De miután Cn. Pompeiust a kalózok és Mithridates ellen való háborúra küldték, a nép hatalma csökkent és kevesek befolyása nőtt. Ők tisztségeket, provinciákat és más egyebet hatalmukban tartottak : ők maguk háborítatlan jólétben, félelem nélkül töltötték életöket, a többieket, kik hivataloskodásuk alatt a néppel barátságosan bántak, törvénybe idézésekkel riogatták. De mihelyt kétes körülmények beálltával kilátás nyilt újításra s fel forgatásra, a régi pártviszály kedélyöket felizgatta. És ha Catilina az első ütközetben győz vagy egyenlő sikerrel hagyja el a csatatért, valóban nagy rsapás és szerencsétlenség érte volna az államot: és ők maguk, ha győzelmet nyernek, nem élvezhették volna azt sokáig a nélkül, hogy egy más hatalmasabb elfáradásuk és kimerülésök miatt a szabadságot és hatalmat kezeikből ki ne csavarja. Mégis igen sokan voltak az összeesküvésen kivül állók közöl, akik már kezdetben Catilinához mentek. Köztök volt A. Fulv ius, a senátor fia, kit atyja útjából visszahozatott és megöletett. Ugyanekkor Rómában Lentulus Catilina meghagyásához képest mindazokat, kiket jellemüknél vagy helyzetűknél fogva a felforgatásra alkalmasaknak talált, vagy személyesen vagy mások által bujtotta fel, nemcsak polgárokat, de mindenféle fajta embert, kiket csak a háborúban felhasználhatóknak vélt. 40. fej. így hát egy bizonyos P. Umbrenusnak feladatává teszi, hogy az allobrogok követeit keresse föl és őket, ha lehetséges, birja rá a háborúban való részvételre, azt vélvén, hogy miután maguk is hazájuk is adósságban uszik, azonkívül, mivel a gallus nép természeténél fogva harcias, könnyen bírhatók rá ily elhatározásra. Umbrenus, mivel Galliában egykor nagykereskedő volt, az államok előkelőinek nagyrésze előtt ismeretes vala s viszont ő is ismerte őket. így hát, mihelyt a követeket a forumon észrevette, haladéktalanul kézdezősködvén egyet-mást államuk állapotáról és mintegy részvétet mutatva, annak szerencsétlen helyzetéről tudakozódni kezdett, mi módon remélnek bajaiktól szabadulni. Midőn látja, hogy a tisztviselők kapzsiságáról panaszkodnak, hogy a senátust vádolják, mivel nekik segítséget nem nyújt, hogy nyomorúságuk enyhítésére a halált várják, igy szól: „Hisz én nektek, hacsak férfiak akartok lenni, megmutatom a módját, mint szabadulhattok ki nagy bajaitokból." Midőn ezt mondta, az allobrogok a legnagyobb reményeket táplálva kérik Umbrenust, hogy