Állami gimnázium, Munkács, 1892

-29 alapján törvénybe idézte. Végre, hogy a dolgot palástolja vagy magát tisztázza, ha netán kötekedésből megtámadnák, a senátusba jött. Ekkor M. Tullius con sul, legyen bár hogy jelenlététől félt, vagy hogy haragja ragadta el, pompás és az államnak hasznos beszédet tartott, melyet később Írásban ki is adott. De a mint ő leült, Catilina, ki mindig kész volt a színlelésre, lesütött szemmel és könyörgő hangon kérni kezdte az atyákat, hogy ne ítéljenek róla vaktában ; oly családból származott, úgy rendezte be életét kora ifjúságától, hogy jövője csak biztató lehet; ne hígyjék, hogy neki, patrícius létére, kinek magának és őseinek számos érdeme van a római nép körül, az állam romlására volna szüksége, holott azt egy M. Tullius, Róma városának betelepült polgára, megmenteni törekszik. Midőn ezenkívül még mással is becsmérelte, valamennyien fölzúdultak, ellenségnek és hazaárulónak kiáltották. Ekkor ő dühében igy szólt „mivel hát" — elleneimtől körülvéve romlásba taszíttatom, elhamvadásom lángjait romokkal oltom el". 32. fej Ezután a curiából haza rohant. Itt sokáig tanakodván magában, mivel egyrészt a consulnak vetett csel nem akart sikerülni, másrészt pedig látta, hogy a várost a gyujtogatástól őrjáratok védik, legjobbnak találván seregét szaporítani és a légiók összeírása előtt sokat, a mi a háború céljaira szükséges, előre megszerezni, késő éjjel kevesektől kisérve Manlius táborába indult. De Cethegusnak, Lent jlusnak és a többieknek, kiknek tettre kész vakmerőségét ismerte, meghagyja, hogy a párt erejét, amint csak lehetséges, erősítsék, a consulnak vetett cselt siettessék, a gyilkolásra és gyújtogatásra és a háború egyéb borzalmaira előkészületeket tegyenek : ő maga nemsokára nagy sereggel a város felé nyomul. 33. fej. Mialatt Rómában ily dolgok történnek, C. Manlius az övéi közöl követeket küld Március Rexhez ilynemű utasítással: „Az istenek és emberek a tanúink, óh hadvezér, hogy mi sem a haza ellen nem fogtunk fegyvert, sem hogy másokat veszélybe döntsünk, hanem hogy személyünk a bántalom ellen biztosítva legyen, kik szegénységünkben és nyomorúságunkban az uzsorások erőszakossága és kegyetlensége miatt legtöbben hazánkat, valamennyien pedig jó hírnevünket és vagyonunkat elveszítettük : és egyikünknek sem volt szabad az ősök szokása szerint a törvény jogával élnünk, sem pedig vagyonunk elvesztése után személyünk szabadságát megvédenünk: ily nagy volt az uzsorások és a praetor kegyetlenkedése. A ti őseitek, megszánva a római köznépet, gyakran segítettek nyomorán határozataikkal, és a legújabban is nem oly régen a nagy eladósodás miatt minden jó einber örömére az ezüst helyett rézzel történt a fizetés. Többször maga a nép, vagy uralomvágytól elragadtatva, vagy a hatóságok hatalmaskodása miatt, fegyverrel a kezében vált el az atyáktól. Ámde mi nem kéiiink ur aim at, sem gazdagságot, mi miatt a halandók közt háborúk és mindennemű versengés folyik, hanem szabadságot, melyet minden jóravaló ember csak leheletével együtt veszít el. Téged és a senátust kérve kérjük, gondoljatok a szegény polgárokkal, a törvény óltalmát, melytől a praetor méltánytalansága megfosztott, állítsátok helyre, és ne juttassatok a kényszerhelyzetbe, hogy azon gondolkodjunk, mi módon boszulhassuk meg leginkább kiomló vérüjiket." 34. fej. Erre Q. Március igy felel:,, ha a senátustól valamit kérni akarnak, tegyék le a fegyvert, és mint könyörgök menjenek Rómába : annyira kegyes és könyörületes volt mindig a római nép tanácsa, hogy soha senki nem kért tőle hiába segítséget." Ám Catilina már az útról levelet küld a legtöbb consulárisnak, azonkívül minden egyes kiváló férfiúnak: hogy őt hamis vádakkal buktatták meg, mert ellenségei táborának nem állhatott ellen; enged a sorsnak, Massiliába száműzetésbe megy, nem mintha ily nagy gaztettnek tudata terhelné, hanem hogy az állam békéje megóvassék és hogy az ő mérkőzéséből lázadás ne származzék.