Állami gimnázium, Munkács, 1892

-21 gé hatalmasnak látszott,, miként az az emberi dolgokban többnyire történni szokott, irigységet keltett a jólét. — Ennélfogva a királyok és szomszédos népek háborúval támadták meg őket, kevesen barátaik közöl jöttek segítségökre: mert a többiek félelmükben megrettenve távol tartották magukat a veszélyektől.— Ám a rómaiak otthon és a harctéren buzgón serénykedtek, előkészületeket tesznek, egyik a másikat buzdítja, az ellenségnek elejébe mennek, szabadságukat, hazájukat és szüleiket fegyverrel védik. — Aztán, hogy a fenyegető veszélyt bátorságukkal elhárítottál;,'szövetségestársaiknak és barátaiknak segítséget vittek, és inkább jótétemények adásával, mint elfogadásával szereztek barátokat. A főhatalmat törvényeik korlátozták, a főhatalom elnevezése királyság vala. A választottak, kiknek teste az évek súlyától gyenge, elméjök a bölcseségtől hatalmas vala, gondoskodtak az államról : őket koruk vagy gondjaik hasonlatossága miatt atyáknak nevezték. — Később, midőn a királyi hatalom, mely eleinte a szabadság megvédésére és az állam gyarapítására szolgált, önkénynyé és zsarnoksággá fajult, megváltoztatva a szokást egy évi hatóságokat és két-két főbatelomkezelőt választottak maguknak : azt vélték ugyanis, hogy ily módon legkevésbbé lesz képes magát elbizni az emberi lélek féktelenségében. 7. fej. Ebben az időben kezdett csak ki-ki mindjobban kiemelkedni és képességeit nagyobb mértékben kifejteni. — Mert a királyok előtt a jók gyanúsabbak, mint a gyenge erkölcsüek, és a mások jelessége mindig félelmet gerjeszt bennök. S szinte hihetetlenül hangzik, hogy az állam, szabadságának kivívása után, rövid idő alatt mily nagyot gyarapodott; annyira erőt vatt mindenkin a dicsőség utáni vágy. Mindenekelőtt isafiatalság, mihelyt birta a hadiszolgálatot, a táborban fáradozva gyakorlatból tanulta a katonáskodást, s inkább diszes fegyverekben és harci paripákban, mint erkölcstelen nőkben és lakmározásban lelte gyönyörűségét. — így hát ily férfiak előtt semmiféle fáradság szokatlan, semmiféle hely zord és megmászhatatlan, semmiféle fegyveres ellenség félelmetes nem vala : hősiességök mindent legyőzött. — I)e a dicsőségért legnagyobb versengés folyt közöttük : ki-ki elsőnek akarta levágni az ellenséget, megmászni a falakat s magára vonni a figyelmet, mialatt ily tettet visz véghez ; ezt tartották gazdagságnak, ezt jó hírnévnek s kiváló nemességnek. Dicsőségre vágyók, pénz dolgában bőkezűek valának: roppant dicsőséget s becsületes uton szerzett vagyont áhítottak. El tudnám sorolni a helyeket, hol a római nép kis csapatja az ellenség temérdek hadi erejét széjjel verte, a városokat, melyeket természeti erősségök dacára, ostrommal bevett, ha ez a dolog kitűzött célomtól messze el nem vonna. 8. fej. De való igaz, hogy a szerencse minden dologra befoly ; az mindent inkább kénye-kedve, mint érdem szerint hírességhez juttat vagy homályba borit. Az atheneiek véghez vitt dolgai, véleményem szerint, eléggé fényesek és nagyszerűek voltak, mindazonáltal jóval kisebbek, mint minő a hirök. De mivel náluk fényes irói tehetségek támadtak, az atheneiek tetteit az egész föld kerekségén legnagyobbak gyanánt ünneplik. Ennélfogva azok érdemét, kik nagy tetteket vittek véghez, oly nagyra becsülik, a mennyire azt fényes tehetségek szavaikkal magasztalni tudták. Ám a római nép soha sem szerzett erre módot, mert minél tehetségesebb volt valaki, annál jobban foglalkozott az államügyekkel; eszét senkisem művelte teste nélkül; a derekak inkább véghez vinni, mint megörökíteni akartak dicső tetteket, s hogy inkább mások dicsérjék jeles tetteiket, semhogy ők a másokét elbeszéljék. 9. fej. Egyszóval békében és háborúban a jó erkölcsöket ápolták, egyetértésök igen nagy, kapzsiságuk igen kicsi vala : a jognak és igazságnák ő náluk nem annyira a törvényekuél, mint inkább természetadta érzéköknél fogva volt ereje. Civódást, viszálykodást és ellenségeskedést az ellenséggel folytattak, a polgár polgártársával a dicsőségért versenyezett ; az istenek tiszteleténél pom-