Állami gimnázium, Munkács, 1892

-22paszeretők, otthon takarékosak, barátaikkal szemben hűek voltak. Ezzel a két erkölcsi tulajdonnal: bátorsággal a háborúban, mihelyt a béke létrejött, méltányossággal, gondozzák vala a saját s hazájuk érdekét. És erre nézve legnagyobb bizonyítékul azt hozhatom fel, hogy a háborúban azokat büntették meg gyakrabban, a kik parancs ellenére harcoltak az ellenséggel és a kik, noha jelt kaptak már a visszavonulásra, csak később hagyták el a csatatért, mint a kik jelvényüket elhagyni vagy szorongattatva helyökről távozni merészkedtek ; a béke idején pedig (t. i. ezt hozhatom bizonyítékul, hogy' méltányosak voltak), hogy inkább jótevéssel, mint megfélemlítéssel gyakorolták hatalmukat és, ha sérelmet szenvedtek, inkább megbocsátani, mint megbőszülni akarták azt. 10. fej. De midőn az állam munkásságuk és igazságosságuk folytán megnőtt, hatalmas királyokat háborúban legyőztek, vad népeket és nagy nemzeteket erővel leigáztak és Carthágó, a római birodalom vetélytársa, tövestül elpusztult, az összes tengerek és országok előttök megnyíltak : a szerencse szeszélyét éreztetni és mindent fölforgatni kezdett. És nekik, a kik fáradalmakat, veszélyeket, sanyarú és nyomasztó helyzeteket könnyen tűrni tudtak, a nyugalom., gazdagság, különben óhajtandó javak, terhökre és romlásukra váltak. Először hát a pénzvágy, azután az uralomvágy nőtt : ez vala mintegy forrása valamennyi bajnak. Mert a kapzsiság az őszinteséget, becsületességet

1 és a többi erkölcsi tulajdonokat aláásta : helyettök önkényre, kegyetlenségre, az istenek elhanyagolására és arra tanított, hogy mindent megyásárolhatónak tartsanak. A dics vágy sok halandót hamisságra kényszeritett, hogy mást szivök rejtekében, mást ajkukon hordjanak, a barátságot és ellenségeskedést nem értéke, hanem haszna szerint becsüljék, s hogy inkább arcuk, mint jellemök jó legyen. Ez (t. i. a pénzvágy és uralomvágy) eleinte csak lassan terjedt, s ellene közbeközbe büntetést alkalmaztak : később, midőn a ragály dög vészként ^lépett föl, az állam képe megváltozott, a legigazságosabb és legjobb uralom kegyetlenné és tűrhetetlenné lett. 11. fej. De eleinte inkább a nagyravágyás, mint a kapzsiság gyötörte az emberek lelkét, mely vétek azonban az erényhez közelebb áll. Mert dicsőséget, tiszteletet és hatalmat a jó éi a rossz egyiránt kiván magának, de auiaz igazuton törekszik erre, ez, mivel jele.-, tulajdonságoknak híjával van, csellel és csalárdsággal akarja azt elérni ; a kapzsiság a pénz hajhászásában áll, mely után egy bölcs sem szokta magát törni : az, mintegy gonosz méregként hatva, a férfi testét és lelkét megbénítja, soh' sincs határa, telhetetlen, séma bőség sem a szükség nem csökkenti. De miután L. Sulla fegyverrel ragadván magához az állam ügyeit, a jó kezdet dacára gonoszul fejezte be szerepét, mindenki rabolt, zsákmányolt, az egyik házat, a másik meg földeket kivánt, a győzők sem határt sem kíméletet nem ismertek, gyalázatos és kegyetlen tetteket követtek el polgártársaikkal szemben. Hozzá járult még, kogy L. Sulla a sereggel, melyet Ázsiában vezérelt volt, hogy ezzel hűségét biztosítsa magának, az ősök szokása ellenére fegyelemre való szorítás nélkül és nagyon enyhén bánt. A gyönyörű és élvezetet nyújtó vidékek a békében csakhamar elpuhították a katonák harcedzett lelkét. Akkor először szokta meg a római nép hadserege a szeretkezést és dorbézolást; a szobrokat, festményeket és domborművű edényeket megcsodálni, azokat a maguk és az állam részére elrabolni, a szenthelyeket kifosztani, minden emberi és isteni dolgot megszentségteleníteni. így hát ezek a katonák, miután győzelmet nyertek, semmit sem hagytak hátra a legyőzötteknek. Hisz a kedvező szerencse még a bölcs lelkét is próbára t e s z i: nem hogy ők, romlott erkölcseik mellett, a győzelemben mértéket tudtak volna tartani. 12. fej. Miután a gazdagság tisztelet tárgya kezdett lenni és nyomában dicsőség, hatalom és befolyás járt, az erény iránti érzék tompulni, a szegénység az illetőnek gyalázatára válni, az önzetlenség rossz akaratnak tartatai kezdett. így hát a gazdagság következtében a fiatalság