Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 20 — hiszi, hogy maga is könnyen megteheti, közönbösen veszi tudomásul, a mi azon túl van, azt mind mint költött dolgot, hazugságnak tartja. De én kora ifjúságomban, miként legtöbben, hajlamból eleinte az állam szolgálatába szegődtem, a hol sok dolog volt ellenemre. — Mert a szemérem, önmegtartóztatás és erény helyén a szemtelenség, vesztegetés és kapzsiság burjánzott. És jóllehet lelkem, nem lévén hozzászokva ily aljas eszközökhöz, megvetéssel fordult el tőlök, mégis ily nagy romlottság közepette a dicsvágy romlásomra már gyenge koromban hatalmába kerített : és engem, noha a többiek rossz erkölcseitől távol állottam, nem kevésbbé, mint a többieket, ugyanazon hirvágy gyötört és ugyanazon hirhedtség és gyűlölség kisért. 4. fej. Amint tehát lelkem a sok nyumorúság és veszély után felüdült és elhatároztam, hogy életem hátralevő részét az állam ügyeitől távol, elvonulva fogom tölteni, nem volt szándékomban a hasznos magánéletet tunyaságban és tétlenül elkoptatni, sem pedig földmiveléssel vagy vadászattal, szolgai teendőkkel, élni le életemet ; de első tervemhez és hajlamomhoz, melytől a helytelen nagyravágyás elterült, visszapártolva elhatároztam, hogy a római népnek történetét kiszemelt részletekben, a mint azokat emlékezetre méltóknak találtam, meg fogom irni, annál is inkább, mivel lelkem reménytől, félelemtől és az állam politikai pártjaitól ment vala. Én tehát Catilina összeesküvését, lehetőleg az igazsághoz ragaszkodva, röviden elmondom : mert ezt a gaztettet én kiválóan emlékezetre méltónak tartom a gonoszságnak és veszedelmességnek újszerűsége miatt. — És ez ember jelleméről egyet-mást el kell mondanom, mielőtt elbeszélésemet megkezdeném. 5. /«/. Lucius G a t i 1 i n a, ki nemesi családból származott, nagytesti és lelki erővel meg volt áldva, de jelleme gonosz és elvetemült volt. — Neki kora ifjúságától fogva a belháború, gyilkolás, rablás és polgári villongás kedves vala, melyek közt ifjúkorát töltötte. — Teste az éhséget, hideget • és virrasztást oly fokban birta, hogy az ember alig tudja elhinni. Lelke merész, alattomos, állhatatlan és nagy mestere a színlelésnek és tettetésnek ; a másét megkívánó, a magáét pazarló, és féktelen vágyaiban , elegendő ékesszólásu, csekély belátásu: e telhetetlen lélek mindig valami szerfölötti, rendkívüli és elérhetetlen után vágyódott. —Őt Lucius Sulla uralmának beálltával az államhatalom kézrekeritésének erős vágya szállotta m »g, s nem is törődött vele sokat, mily eszközökkel szerzi meg azt, csak övé legyen a főhatalom. — Napról napra mindinkább nyugtalanította szilaj lelkét az anyagi szükség és gonosz tetteinek tudata, mely két terhet azon tulajdonságaival növelt, melyeket föanebb emiitettem.— Sarkalták őt azonkívül a polgárság romlott erkölcsei, melyeket a legroszszabb és egymással ellentétes bajok, a fényűzés és kapzsiság, pusztítanak vala. Ugyszólva maga a tárgy serkent, hogy, miután az alkalom a polgárság erkölcseit eszembe juttatta, a múltba visszamenjek és pár szóval az ősöknek a béke és háború idejére alkotott intézményeiről, mint igazgatták az államot s mily hatalmasnak hagyták, értekezzem s lassanként megváltozva mint lett a legszebből és legjobból legrosszabbá és leggvalázatosabbá. 6. fej. Róma városát, a mint én értesültem, alapították és lakták eleinte a trójaiak, kik Aeneas vezérlete alatt hazájukból elmenekülvén állandó lakhelyek hiányában ide s tova kóboroltak, s velők együtt az aboriginok, földmivelő

; fajta emberek, törvények, elöljárók nélkül, szabadok és teljesen függetlenek.— Miután ők egyazon város falai közé összejöttek, különböző származásuk és elütő nyelvök dacára, jóllehet mindkét fél a saját szokásai szerint élt, hihetetlenül hangzik, mily könynyen olvadtak össze. — De miután államuk, polgárok számában, erkölcsökben és területben megnövekedvén, eléggé virágzónak s elég-