Állami gimnázium, Munkács, 1890

16 a névmások befejeztéig legfeljebb a három főidőre szorítkozzunk ós a „sum" segédigét egyáltalán elhagyjuk a fordítási gyakorlatokból mint olyant, mely —- fennebb említém — talál ugyan a németek latin grammatikáiba, minthogy náluk az „ist" és „sind" épugy nem marad el sehol, mint a latinnál; a mi latin nyelvtanainkba pedig csak a német utánzás korszaka vitte be ezt a metliodikai hibát. Különben hová is tévedünk mi, hogy egyszerre gyakoroltatjuk a névragozást és igeragozást ! Ne kívánjuk a szegény fejledező elmétől, hogy egy huzamban két alapot vessen, hogy értelmi erejét egy időben ugyan azzal az intenzivitással kétfelé irányítsa. Hogy kívánjam a 9—12 éves gyermektől vagy akár 14—16 éves ifjútól, hogy simán tudhassa fordítani azt a mondatot, melyben minden szó különnemű megértést kíván tőle ! Hiába állitják, hogy a folytonos olvastatás lassankint szoktatja az értelmi látáshoz ; az e fajta paedagogusokat túlzott induktoroknak tekintem, kik teljesen figyelmen kivül hagyták, hogy a latinnyelvi tanításnak czélja : nem a felszínes — mondhatnám — az olvasó megértés, hanem a nyelvi alakokba való belémélyedés. Amaz szólhat a modern nyelveknek, emez kizárólag a klasszikus nyelvekre áll. Ki filologusa érheti ez utóbbi ezélt a nyelvtani ismereteknek rendszeres és részletezett közlése nélkül ? Elébb a részletes ismereteket gyökereztessük meg a tanuló elméjében nyelvtanilag rendszerezett fordítási gyakorlatok alapján, azután rakjunk eléje csonkítatlan szöveget; elébb a mozaik kövecseket, azután magát a mozaikot. Tudhat-e alapos sikert felmutatni az a földrajzi tanár, ki egészében kidolgozott térképen mutogatja a részleteket, vagy részletes térképek ,helyett egyszerre mindenestül rajzoltatja növendékeivel a térképet ? Éppen oly kevéssé ér eredményt, mint az az építőmester, ki kész házba viszi a gyakornokát, hogy a részletek ismeretét közölje vele, vagy azt az orvostanárt, ki egyetlen tag helyett, azonjában az egész emberi hullát adná oda a kezdő növendéknek. Tehát valamint az építőmesternek alaprajzokon vagy keresztmetszeteken, vakolatlan épületrészleteken kell kezdenie ismeretszerzését, csak erre következik a kész, a vakolt épületben való gyönyörködés s annak értelmes megbírálása ; az orvosnövendék egyes tagokon kezdi authropologiáját, hogy hibátlanul össze is tudhassa rakni az emberi testvázat s a részletekben rendszeresített szemléleteket, megfigyeléseket összefüggésükben is alaposan tudhassa érvényesíteni : éppen úgy a klasszikus nyelvmesternek is elébb az elkülöníthető részleteken kell gyakoroltatnia csupán az irodalmi gyakorlottságra törekvő elmét, mielőtt remekírót vagy remekírókból válogatott olvasmányokat rakna elibe. Téves az a nézet, hogy a klasszikus nyelveknél már a kezdő tanulót azért kell minél elébb szemelvényes olvasmányokkal ellátni, hogy azok tartalmán élvezetet találjon, s a száraz grammatizálást meg ne únja. Köszönöm azt a tartalmi élvezetet, ha minden szónál, minden mondatnál meg kell akadnia a fordításnak, hogy grammatikai illetve syntaktikai produkciókat végezzen rajta a tanár, a következő előadási órán pedig a tanuló reprodukálja azokat; mire az élvezet beállhatna, már megútálta a csavargó útját, melyen hozzáférhetett. Még bennünket felnőtteket is csak oly olvasmány szokott gyönyörködtetni, melyet már az első olvasásra legalább félig-meddig értettünk meg ; hogy kívánhatjuk, hogy a gyermek tanuló oly olvasmányban találjon élvezetet, melyből az első olvasásra egyetlen mondatot még akkort, sem ért, ha tudja is a szók jelentményét. Kapkodó, rendszertelen magyarázatokkal vajmi keveset érünk, akár hányszor ismételjük azokat, mert a közlött ismeretnek alapja árva képzetekre támaszkodik. A kap-