Állami gimnázium, Munkács, 1888
5 kincs tovább fejlesztése bővítendő, azután az itt előirt nyelvek tanulása által tökéletesbitendő, rendszeresítendő és behatóbban megokolandó ! A szók eredeti jelentése mellett nagy figyelembe veendő viszonyításuk is más szókhoz, mennyiben a velők kapcsolt fogalmak miatt más értelmet kapnak. Mert minden egyes szó jelentésének van bizonyos terjedelme, mely alkalmazásától függ, pl. lát, jár; az előbbi az észrevevés az utóbbi a mozgás fogalmának kifejlesztésére használtatik. De ha tekintjük, hogy „az ember jár" és „az óra jár" közti fogalmak egészen mást jelentenek, láthatjuk, hogy tág tér nyilik a szók eredeti jelentése, viszonyulása és képletes használata elsajátítására. De vegyünk a latinnyelvből példát pl. finis provinciáé Galliae ; finis domus est usus ; finem faccre dicendi, injuriis ; fines Helvetiorum ; fines ingenii ; fines bonorum, honorum sat. mily sok jelentése van a »finis« nyelvelemnek! \ agy pedig példát a németnyelvből „gehen" igére: der Mensch geht ; die Sonne geht von Ost nach West ; die Strasse geht von A nach B; die Uhr geht sat. Ezen példákból könnyen levonható, hogy a szók eredeti jelentése s viszonyulása a nyelvismeretnek egyik fótényezője ; mely ha a gyakorlat és használatra van rendeltetve, kiváló szolgálatot tesz a tanuló észbeli tehetségének íejlesztésére. Hogy a gymnásiumi tanuló ezen nyelvismeretet a latin és német nyelvben megszerezhesse, okvetlenül szüksége van a könyv nélkül való tudatos tanulásra és rögtöni reproductióra, mely abban áll, hogy előbb azon nyelvben szóbelileg, azután irásbelileg számot tudjon adni a hallott és betanult tananyagról. II. A tanulók gondolkozása és szellemi tehetségeik fejlesztésének második fótényezője a mondatalkotás. Mert valamint a szók jelentése, fogalma és viszonyítása más szókhoz a gondolkozást élesíti ; ugy a mondatalkotás tagolása, kiválóan gyarapítja és ápolja a tanuló ítélő- és következtető tehetségét. Az egyszerű mondatot gyakorlati módon kell széttagolni és pedig ugy, hogy a tanuló minden egyes mondat- és beszédrészt megismerhessen és azokat egy-egy ráillő elnevezéssel meghatározhassa. A mondatszerkezetnél pedig az olvasmány alapján a mellé- és alárendelő kötőszók csoportosítása mellett fel kell tüntetnie a mondatok nemeit és azokat szóbelileg betanulnia, ugy szintén a módbeli igeidők jelentését és használatát levonnia, hogy így lassankint mindenkor okát tudja adni, hogy miért helyes vagy helytelen ez vagy ama mondatalkotás. Ily gyakorlati eljárás mellett a tanuló magának fog összeállítani grammatikát, melyet életében sohasem fogelfelejteni. Természetesen előre bocsátván, hogy a tanulónak, ha a gymnásiumba lép, már szintén kell birnia némi mondattani előkészülettel ha másban nem, de legalább anyanyelvében. Mert hozott ismeretei itt tovább fejlesztetnek és gyakorlatilag betanittatnak legalább is annyira, hogy a tanuló nem csak minden egyes nyelvtüneményt biztonsággal és alapossággal megmagyarázhasson, hanem beszélőtehetségét szóbelileg is értelmesen tudhassa kilejezni. Hogy az anyanyelv minél biztosabb alapot nyerjen, arra bő anyagot nyújt a gymnásiumban a latin- és németnyelv. Itt szintén mint a
