Állami gimnázium, Munkács, 1886

A GEOLOGIA TANÍTÁSÁNAK OKSZERŰ KEZELÉSE KÖZÉPTANODÁINKBAN. IZONYÁRA mindnyájunk előtt tudvalevő dolog, hogy az embernek mindenkor érdekeben állott neme előbbi sorsát és tetteit megismerni s e tettek okait kifürkészni, hogy ez által utódai számára követés-, vigasztalás- vagy intésül világos képet nyújtson kora tetteiről. E tettek hagyományszerii elbeszélése alapját vetette meg ä ma máiszéles körben elterjedt és kifejlett történelem tudományának. De e hagyományok által az előbbi időről rajzolt alakok nem voltak teljesen elfogadhatók, mivel aszerint volt nagyobb vagy kisebb az értékök, amint szerzőikről több vagy kevesebb lelkiismeretességet lehetett feltételezni; s igy ha nem hiányzott a lelkiismeretesség és megvolt a valószínűség, a czél elérése végett nem volt épen elkerülhetetlen szükség a szellemi erők rendkívül nagy kifejtésére. Amint később a történetírás a történelmi nyomozás mezejére lépett, kétségkívül nagy lendületet nyert fejlődésében, miáltal lehetségessé lett egy és ugyanazon eseménynek több oldalról való összehasonlítása és annak elérése, hogy minden jóravaló történész nem elégedett meg többé magának az eseménynek puszta ismeretével, de mintegy kötelességének is tartotta a valószínűséget ugy kívül mint belül kutatni, hogy annak valóságáról tiszta meggyőződést szerezhessen magának. így tehát habár végre odajutottak, hogy nemcsak magát a tényt constatálták, hanem a cselekményt véghezvivő személyek psychologiai oldalát s az elbeszélő egyének jelleniét is latba vetették, mit aztán egész nemzetekre is kiterjesztettek; a történetírásban mégis mindenkor az éles elme problémáját és egyes vizsgálók feladatát látjuk, kiknek nem volt más céljok, mint meghatározott okokból az események kifejlődését és azok szíikségképeni összefüggését a lehetőség szerint természetes módon feltüntetni. Könnyű belátni, hogy evégett a többi tudományok összesége és sok oldalú képzettséggel bíró egyének közreműködése s a tudományok fejlettsége nem épen kívántatott. A kutatás rendesen egy szoba szűk keretén belül kezdődött és a legtöbbször ott is végződött. Egészen másképen áll a dolog a fold történelmével azaz a geologiával. Erre nem volt elégséges egy vagy több szobatudós buzgósága, nem volt elégséges az éleselmüség; hanem a legszélesebb körben és a legbehatóbban kellett a föld minden részében annak mélyébe hatolni; mindenekelőtt pedig a geologia keletkezését a természettudomány többi ágai kifejlődésének, melyek maguk is a fejlődés még kezdetleges phásisaiban voltak, kellett megelőznie. Alig van több egy századnál, hogy Európa egyes magasabb helyeit vizsgálni kezdték s azon meggyőződésre jutottak, hogy e helyek kőzetei nem önkénytesen vannak egymás fölé helyezve s nem is lehettek valami mesterségokozta erők által egymás fölé dobálva; s alig van több egy félszázadnál, hogy a természettudósok fáradhatlan kutatásai s önfeláldozásainak sikerült földünk szabályszerű alkatát és fejlődését kimutatni. E tekintetben nem csekély érdemei vannak a nagy Humboldt Sándornak, aki maidnem e ír ved ül azért utazott az uivilá<rlia. linav av.emiflvaaon nrWW/IrliíJV