Állami gimnázium, Munkács, 1886

4 meg arról, vájjon olyan-e ott is a föld alkata, mint Európában, miáltal kétségkívül nagy szolgálatokat tett a tudománynak. Mint minden uj tan, ugv ez is oly nagy nehézségekbe ütközött, bogy a föld szabályszerű képződésének még lehetőségét sem akarták hinni. Maga az emiitettem tudós is annyira megvolt hatva, hogy midőn 1799-ben Corunnában kikötött, egy ugyanezen évben kelt levelében ekkép kiált föl: „Én Európa legnagyobb részét nemcsak láttam, de isinerem is és mindig jobban és jobban álmélkodom az alkotás bámulatra méltó egyszerűségén. Moszkvától Cadixig, Svédországtól közép Egyptomig mindenütt három vagy négy féle kőzetréteget találhatni". E csodálkozása azonban még nagyobb mérvet öltött, midőn e levél kelte után alig pár hétre Dél-Amerikába érkezett. Itt ugyanis mindent máskép talált mint otthon, más embereket, más állatokat, más növényeket és más klimát; csak a kőzeteket, melyeket Európában hagyott, itt ismét feltalálta. Amit tehát eddig csak gondolt, az most meggyőződéssé érlelődött benne, az t. i. hogy a föld szabályszerű alkattal bir és hogy ezen alkat bizonyos fejlődési phásisokon ment át és megy jelenleg is. Ez utolsó kifejezés egvuttal azt is megmagyarázza, hogy a geológia feladata nem lehet más, mint földünk alkatának és keletkezésének tanulmányozása. Habár már Empedokles az ókorban a Pythagoras-féle kosmikus középponti tüzet a föld belsejébe helyezte, s habár szintén az ókorban élő Megasthenes és Hekataeus a Ganges és Nilus vizlerafcódmányait a viz által előidézett lerakódásoknak ismerték fel és habár végül a középkorban élt Leonardo da Vinci bizonyos kövületekből egykori tengerfenékre következtetett; mégis a mai fogalom szerint ezek egyikét sem nevezhetjük geologusnak. így tehát a geologia tudományos müvelésének legelső uyomaira csak a XVI-ik században bukkanunk. 1550-ben tűnik fel Georg Agricola. 1660-ban Nicolaus Steno, 1688-ban Roberson Hook, 1693-ban John Ray, 1795-ben John Wovelward. 1750-ben Giovanni Arduino, 1755-ben Steph. Guettard, 1756-ban Gottl. Lehmann és többen mások, akiket már határozottan geologusoknak tarthatunk, miután nemcsak egyes tényeket figyeltek meg, de már egyes eszméket is alkottak, melyek később kifejlesztetvén mintegy alapul szolgáltak a további haladásra nézve. Ezek tehát már geologusok voltak, de korántsem tudományos szempontból véve; mivel a geologiát tudományossá a maga valóságában csak Werner alakitotta 1780-ban, aki legelőször Freibergben tartott összefüggő geognosiai előadásokat. Werner az ásványok saját módszere szerinti rendezésén kezdte a dolgot, ezt követte a föld képződésére vonatkozó elmélete, melyet önalkotta rendszerbe vont. Werner a maga elméletében az egész szilárd földet vizből lerakódottnak vallja s igy ezen elv szerint minden kőzet lényegében azonos eredetű. Szerinte a vulkánok csak a föld belsejében lévő gyúlékony anyagok helybeli kigyuladásu eredménye, nemkülönben a föld felületének egyenetlensége szintén kizárólag a viz által való elmosás következményei. Ha e tant a mai kor eszméivel és elveivel összehasonlítjuk, azonnal látjuk, hogy ez ma már feladott állásponton nyugszik; amennyiben a kutatások körét igen szűkre szabja, majdnem teljesen kizárván a kutatások terén a természettudományok többi ágának felhasználhatását. Mindamellett e művelés már tudományosnak, sőt geologikus szempontból véve nagy mérvben lelkesítőnek is mondható. Ez okozta azt. hogy az újság ingere számos tanítványt csoportosított Freibergben Werner körül, kik siettek az uj tannal megismerkedni s ez okozta azt, hogy az akkor már létezett neptunísták és vuíkánisták között hatalmas tudományos eszmecsere fejlődött. A neptunísták, mint tudjuk, azt állították, hogy minden a viz által j tt létre; a vuíkánisták pedig bár nem vonták kétségbe a viz működését, mégis fontosabbnak vélték a vulkáni működést és igy inkább a felett vitatkoztak.