Állami gimnázium, Munkács, 1884

8 ratot az ütérből a szívbe visszaáramlani akaró vér elől, ha azonban a vér a szívből az ütérbe foly, úgy az szabad átjáratot talál. A madarak szive szintén kettős az aortóknak a balszivből nyert vére tisztán uteres; egyes madaraknál a pitvar válaszfalon egy nyilást (foramen ovale) találunk, melyen át a visszeres vér a jobb pitvarból a balba átömölhet. A hüllők szive is kettős, de eltérést találunk a madarak és emlősök szive között annyiban, amennyiben a két, kamb egymással kissé közlekedhetvén az artériák vegyes vért vezetnek. A kétéltűek szive két pitvarral, de csak egy kamrával bir, miért is az titeres és a visszeres vér kevertetik. A halaknál a sziv egy kamra és egy pitvarból áll. némelyeknél azonban az üregek elkülönösitésének nyomai láthatók. Az amphiopus lanceolatus ( hal) ezen a gerinczesek legegyszerűbb alakjánál a központi szerv, a sziv hiányzik; miért aztán az üteres es visszeres edények végzik a sziv működéseit is, amennyiben azok épen úgy, mint a sziv, összehúzódnak és kitágulnak. A sziv pitvarai és kamrái váltakozva összehúzódnak és kitágulnak, szorgosabb megfigyelés alapján mondhatjuk, hogy van egy kis szünet is; a pitvarok együttesen működnek, valamint a kamarák is. A pitvarok összehúzódásuk (systole) alkalmával igyekeznek a vért kiszorítani, minek következtében a vér a kamrákba tolul; ha a kamarák megtelnek, akkor kezdődik összehúzódásuk; a vér a pitvarok felé eső nyilást a billentyűk segélyével elzárja és maga a nyomás által a ruganyos csöirányittatik, ami egyszerre, hirtelen történik, minek folytán az literekben a lökés észlelhető. Ha az összehúzódás megszűnt, a sziv kitágul (diastole), a pitvarok és kamarák megtelnek vérrel; a pitvarok összehúzódásánál tehát a kamarák telnek meg vérrel, a pitvarok pedig kiürülnek, ezek aztán ismét megtelnek. A kamarák összehúzódásánál az ütérrendszer lesz megtöltve? nevezetesen a balkamra gyors összehúzódása folytán a főüterbe löketik a vér, a főér (aorta) ágai elvezetik azt a tüdő kivételével a test minden részébe. A sziv mozzamos (rythmikus) mozgásainak valódi okait nem tudjuk, csak azt látjuk, hogy a sziv élete, ugyanazon életföltételekhez van kötve, mint minden más szerve, t. i. a táplálkozás és anyagcseréhez. A sziv összehúzódásai alkalmával alakját s kissé helyét is változtatja; az összehúzódáskor a sziv izmai is megrövidülnek, mint bármely más szerv izmai még pedig a hosszátmérő irányában, ellenben vastagsági átmérője elölről hátrafelé hosszabbodik. Az összehúzódásnál a helvváltozás abban áll, hogy a sziv kevéssé föl és alá ereszkedik. A szivlökést, melyet az embernél az 5—6 borda közt érezhetünk, a szívverés idézi elő. Az összehúzódás a nagyobbodó kamrát kidomborítja, a szí-