Állami gimnázium, Munkács, 1884

9 vemcsőt a mellkas falazatához erősen odaszorítja, ami a sovány embereknél a borda közti tért az 5—6 borda közt kidüleszti. A véredények feladata a vért rendeltetése helyére vezetni, azon helyig tehát, hol az átömlés véghezmegy; azért nem szabad, hogy egyebütt jöjjenek a szövetekkel oly érintkezésbe, ami által oly anyagok kerülnének a vérbe, amelyek azt a táplálásra alkalmatlanná tennék. A főbb edények élő falai csakugyan megfelelnek e czélnak, amennyiben nemcsak hogy át nem engedik a vért, hanem még önmaguk is külön véredényekkel birnak. Az üterek általában igen vastag falazattal birnak, a visszerek vékonyabb falúak és nem birnak oly ruganyossággal, mint az literek falai. Az edények ruganvossága elégséges a folyadék felosztás egyenlőtlenségét kiegyenlíteni, mely egyenl őtlenség azon nyomáskülönbség által idéztetik elő, ha a szív az edényrendszer egyik részét hirtelen tölti meg a vérrel, amelyet az edényrendszer másik részéből vont ki. A vérkeringés tehát nemcsak a sziv rythmikus mozgása által idéztelik elő, hanem azon nyomáskülönbség által is, mely a vért a visszerekből az literekbe szivattyúzza; úgyannyira, hogy ha a sziv működése hirtelen megszűnik, képes az a v érkeringést fentartani; ha azonban az edényrendszerben beáll a megközelítő, nem egészen tökéletes egyensúly, akkor megszűnik a véráramlás. Minél nagyobb erélylyel lesz a vér az Literekbe sajtolva, annál inkábbb szükséges a nyomás, hogy nagymenynyiségü vért sajtoljon keresztül a hajszáledényeken. Ha a sziv az összehúzódás által ismét vért nyom a visszerekből az üterekbe, a nyomáskülönbség ismét előáll; ennek a kiegyenlítése az edényekben annyira késedelmeztetik, hogy a sziv következő összeluizódása még nyomáskülönbséget talál s ezt növeli. A vér keringési sebessége a fokozódó nyomás által növekedik, s a folyton következő összehúzódások következtében a vér mindig sebesebben fog áramlani, inig végre a hajszáledényeken a visszerekbe annyi vér ömlik, mint amennyit a sziv az üterekbe nyom. A hajszáledényeken tul a sebesség nem fokoztatik, bekövetkezik a viszonyok állandósága: az literekben azonban a nyomás már oly jelentékeny, hogy az maga képes a vért áramlásban tartani, a sziv csak a nyomáskülönbséget tartja fen. A nyomás tehát a rythmikus vérmozgásokat folytonos árammá változtatja, igy aztán a keringés egy pillanatra sem leend megszakítva. A vér keringésének sebességére vonatkozólag azt találták, hogy az a nagy emlősök fejiiterében egy másodpercz alatt körülbelől egy lábnyi útat fut be. Az literekben az áram szakadatlan, daczára annak, hogy a vér a szívből az üterekbe mintegy löketik. Minden kamra összehúzódás Vierordt szerint a nagy üterekben a vér sebességét 20—30'/

0 emeli. A kamra-üsszehuzódások ezen befolyása a véráram medrének a széles2