Állami gimnázium, Munkács, 1883

kell érteni; hanem sok más tüneményt is, minők a többi között: a meleg források és a földrengések is, melyek annál hatásosabbak és nagyobbszerüek, minél közelebb esnek a tengerhez mintegy világos jeleül annak, hogy a két hatalmas faktor között összefüggést és rokonságot lehet keresni. A vulkánikus működés folytán forró folyó kőzettömegek a föld belsejéből annak felületére lökettek, a hol mint lávafolyam megmerevedik, vagy salakrétegekben lerakódik. E lerakódás folytonos kiemelkedést eszközölt, mi által uj hegyek, uj szigetek képződtek. Kiemelkedés által? Igen, kiemelkedés által, mert nagy íölddarabok több méternyi magasságra emelkedtek előbbi vízszinökfölé. Ezen állítás tényeken alapszik, amennyiben a jelen században is már többször lehetett tapasztalni, hogy Chili-, avagy Svéd-és Norvégország partjai folyvást emelkednek. Más tájak ellenben sülyednek. így működik folyvást a vulkánikus tevékenység a szárazulat és a tenger egyenetlenségei számtalan más vidékén is. Ekkép megy végbe a viz és a vulkánikus működés hatása, mely utóbbiról Humboldt Sándor igen találóan jegyzi meg, hogy ez »a föld belsejének reactiója a szilárd kéreg és a felület ellen,« ezek egymásnak ellentéve létrehozzák az egyensúlyt. Amit az egyik lerombol, azt a másik egymás helyen felépiti és fordítva. A föld felület változását előidéző e két okon kivül fel kell még említenünk a levegőt is, mely a maga rohamaival a felületre szintén gyakorol némi hatást, de korántsem a fentebbiekhez hasonlót. Általában véve megjegyezhetjük, hogy a föld felülete egy pillanatban sem olyan, mint az előbbiben volt, de e változás oly kicsiny mértékben történik, hogy azt csak igen sok esztendő lefolyása után vehetni észre. Látszik tehát, hogy a föld felülete folytonosan változik anynyira, hogy bátran feltehető, hogy a hol most szárazulat van, ott hajdan tenger lehetett és fordítva. E változások megoldásával a geologia foglalkozik. A geologus nem rendelkezik történelmi alappal, ahonnan magyarázatait meríthetné, szükséges tehát mérhetlen hosszú időközöket felvennie, hogy a meglévőt világosan láthassa; arfii nem lesz feltűnő, ha figyelembe veszszük, mily rövid időt tüntet fel az emberiség egész története, ha azt a föld történetével hasonlítjuk össze, vagyis mily mérhetlenül nagy időköz az, melyet jeleznünk kell, mióta földünk, mint önálló égi test, teremtetett ! Vájjon valamely geologiai tény megmagyarázására egy órát vagy egy millió esztendőt fordítunk a legtöbb esetben egészen mindegy, az azonban mindenkor szük