Állami gimnázium, Munkács, 1883

— 0 — A földben található homok-, agyag és mészből álló rétegeknek úgy anyaga, mint vastagsága különböző; mig egyik milliméternyi, azalatt a másik több méternyi vastagságú is lehet. A homok többnyire quarz, mely egyik helyen többnyire apró szemcsékben, a másikon meg nagyobb darabokban fordul elő. A mész majd a maga tiszta alakjában, majd mint márga, majd mint márvány lép fel; a gypsz között sokszor sulphátok, majd sillikátok találhatók. Néha e rétegek elhelyezésében némi szabályosság is vehető észre oly formán, hogy például van száz réteg egymás fölött, azután ismét elülről kezdődik az osztályozás, amiből ezeknek korára lehet némileg következtetni. Ilynemű rétegek képződéséről könnyű meggyőződni azáltal, ha egy pohár vízbe homokot, agyagot és csillámot teszünk, akkor ezek az ismert physikai törvény szerint fognak lerakódni úgy, hogy legalul lesz a homok, fölötte a csillám és legfelül az agyag. E rétegek kétségkivül a víz hatásának köszönhetik létöket. Ezeknek előrebocsátása után mintegy önként következik, hogy a víz a föld felületének átalakítására nemcsak volt, de valóban most is nagy befolyással van. Ugyanis e rétegezés által némely helyeken kiemelkedett tömegeket alkot, melyek idő multával folytonosan növekednek, s előbb csak homok buczkák név alatt szerepelnek, majd a domb magasságát is elérik. Az eddig felhozottak a viz mechánikai működésére vonatkoznak, amit nem nehéz észrevenni, bár nem is vagyunk a Niagara zuhatagnak közvetlen szemlélői; van azonban a víznek egy másik hatása is, és ez a chemiai, melynek sokkal kevésbé lehetünk tanúi. Tapasztalásból tudjuk, hogy a víz néha az óriási kősziklákat is szétdarabolja, hol bizonyára nem mint mechánikus, de mint oly chemikus dolgozik, kire nagyon ráillenek e latin szavak ; »gutta cavat lapidem non vi, sed cadendo«; de továbbá az eső, hó, jég és harmat alakjában leesett vizek nagy része a föld rétegeibe hatol, hol az ellenállni nem képes anyagokat feloldja s mint keserű-, sós-, kénes-, vasas vagy más efféle természettel biró víz áll a föld lényeinek rendelkezésére aszerint, amint »qualis mons, talis fons« mondat értelme szerint egyik- vagy másik nemű anyagokból álló helyről veszi eredetét. A második hatalmas tényező a tűz, vagy jobban mondva egy hőforrás, mely a nap melegétől egészen függetlenül működik a föld belsejében és oly roppant erővel bir, hogy hatását a legnehezebben olvadó fémek sem képesek kiállani. E hőforrást a föld vulkánismusának nevezik a régiek tűz istenének neve után. A Vulkanismus alatt nemcsak a tűzokádó hegyek képzését azáltal, hogy lávát, lapilit, hamut, homokot és más hasonló anyagokat lök ki a föld belsejéből,-