Állami gimnázium, Munkács, 1883

eredménye- e, mely ott folyvást dühöng- és időnként kitör, avagy az egész egy chemiai folyamat, mely szerint nagy meleg fejlődvén, a viz gőzzé változik és előidézi a folytonos explosiókat. A legtöbb és legtekintelyesebb tudós még mindig Plátó álláspontjára helyezkedik, ki a vulkánikus működés — és igy a föld melegének származási okául a Phlegetont tartja. (Phlegeton a régiek szerint az alvilág egyik folyója vala, melyről azt hitték, hogy tüzes hullámokat hempelyget és tüzes kősziklákat hengerget.) Mások meg puszta ofydátiónak tekintik, melynek az ős elemek a viz hozzájárulásával alá vannak vetve. A geologusok a földnek emiitettem működését vulkánikus és plutonikusra osztják fel, melyek elsejével a föld külső felületén végbemenő-, másikával pedig az annak bensejében tapasztalható tevékenységet jelelik meg ; e szerint szokott a kőzetek iefosztása is történni t i. vulkánikus- és plutonikusra. A kőzeteknek, mint a föld belső működése végeredményének, vulkánikus és plutonikusra való felosztása igen nagy fontossággal bir a hegyek külső és belső alakulása okainak fürkészésénél. A közéletben több hegynek halmazát már hegységnek nevezik épen ellentétesen a geologusokkal, kik hegység alatt a föld felülete kiemelkedéseinek valami nagyszerű és olynemü halmazát értik, melyeknél a külső szerkezet a belsővel bizonyos harmóniában legyen és amellett mégis valami individuell önállóságot mutasson. Ezért geologiai szempontból nem minden hegytömeg egyúttal hegység is, hanem csak akkor, ha az a belső alkotásnak mintegy folytatását képezi. Külső alakjokra nézve a hegyek felosztatnak hegycsoportok-, hegyláncok-, rónabérces-, hát gerinces és alpes hegyekre ; bár e megkülömböztetés egyátalán nem von éles határt köztök úgy, hogy az alacsonyabbak a magasabbak mellett minden feltűnés nélkül vonulhatnak el. Hegycsoportot képeznek a hegyek akkor, ha egy csúcs, mint valami pont körül körvonal alakjában terjednek ; hegylánczot, ha a kiterjedés vonalhosszban történik, A rónabérces hegyek völgyekkel elválasztott lapályos emelkedéssel dicsekednek, mig a hegygerincek mindig hegy alakkal birnak s nem oly meredekek mint az alpesek. Bár a hegyláncok menetének iránya egyátalán nem nevezhető esetlegesnek, s bár egyes tartományokban a hegyrendszerek egészen szabályosan vonalos, avagy parallel irányban haladnak,