Állami gimnázium, Munkács, 1880

szögletes mozdulataiban. A mai korban egy előzékeny, udvarias férfi hamarább talál meghallgatásra, ha szakismeretei nem is épen kifogástalanok, mint a szakjában képzett, de megközelithetlen, mogorva ember. Sokszor a kényszerűség ugy hozza i magával, hogy az ilyenek nézetei is kikéressenek, az önkénytes érintkezéstől azonban távol tartjuk magunkat, mert kellemetlen benyomást okoz. Nem ajánlhatom tehát eléggé ifjainknak fölebbvalóik, — de hogy természetté váljék, leginkább az egymás iráüti udvariasságot, figyelmet, előzékenységet. Nagy hasznára válik fiatalságunknak továbbá, ha megszokja a tanodán k i v ü 1 i, — a kötelességparancsolta teendőkön feliil való munkálkodást. A mai tanrendszer a tanulás súlypontját az iskolai előadásokba helyezi, nem mondható tehát, hogy nem maradna ezenkivül elég idő az önmunkálkodásra ; csak ne hitessük el magunkkal, hogy nagyon el vagyunk foglalva, mert ezzel az erkölcsi önérzeten, — a rugón esik hiba. Sok jó tanulót ismerek, kik folyton jegyeznek; mindent a mit hallanak, a mi eszökbe jut; természetesen, mindenik véleménye szeriht csak olyat, a minek idő adtán valamiképen hasznát veheti. Jegyez a másik rész is, de felületes hajlamai után indulva, itélet nélkül, összevissza cíupa badarságokat. Az ilyeneknek nem lehet eléggé ajánlani a görög bölcs mondatát! „Ismerd meg magadat"; az ilyen ha komolyan foglalkoznék lelkével, — szívével, — még hasznát vehetné ? Jegyez u harmadik rész is, de csak látszólag. Ezeknek lelke már meg Van mételyezve a hamisság által. Félszemmel arra ügyel, ha a tanár figyelmét magára vonta-e. Uton, útfélen látható folytonosan és mindig figyelni és észlelni látszik a kötülte történteket, pedig a gondolata nem foglalkozik a látott tárgygyal. Ez nem a saját hasznáért munkál; mást akar tévútra vezetni és magamagát csalja meg! A negyedik rész mind ennek nem látja szükségét. Születik, él és meghal. Nálunk ugy szokták mondani, hogy! vegetál. A mennyire kárhoztatható a« előbbi, annyira sajnálandó emezl Az embernek munka a rendeltetése; hiszen akkor mi szüksége lenne, hogy megkülönböztesse magát a kérőzőktől ? azok is betöltenek valami hivatást, már olyat a milyet. Melegen ajánlom azért inainknak a lelki foglalatosságnak az önművelődésnek ezen nem gyanított hatalmas emeltyűjét: a folytonos jegyezgetést, t. i: Van ennek egy nagy előnye megfigyelünk általa sok oly dolgot, a mely igen természetesnek, okszerűnek látszik, de hogy miért van ugy, vagy hogy miképen vonhatnánk le abból hasznot, az természetesen nem jut eszünkbe. Sok dolog mellett elmegyünk, meg is nézzük; figyelemre is méltó, sőt talán nevezetes is és mégis minden benyomás nélkül tovább megyünk, mert nem látjuk, nem figyeljük meg, mert Ítélőképességünk még nagyon fejletlen. Mi máskép gondolkozik az, ki nem keresi gondolataihoz a tárgyakati Önkénytelenül jelennek meg mindazon dolgok, melyeket ha megfigyelt, gazdag tapasztalatoknak képezik kiindulási pontját. Azért csak jegyezzünk egyes hallott mondatokat, látott tárgyakat, rajzoljuk meg hozzá az alakokat, figyeljünk meg mindent jó kedvvel, örömmel. A jó kedv elősegít pályánkon ; a mit jókedvűek tesznek, az jó sikerül; a vidám ember nem csak boldog, de közönségesen jó ember is, távol irigységtől és boszankodástól. — Ha könyvecskénk megtelt, tegyük biztos helyre, hol évek után is föltalálhassuk. Egész gyűjteményünk lehet a teleirt jegyzőkönyvekből, melyben sokszor nagy kincsek rejlenek! Koszorús irónk J ó k a i, nagy önérzettel mutatja föl jegyzék-könyv * gyűjteményét, melyben élményei, megfigyelésének eredménye vannak fölhal-