Állami gimnázium, Munkács, 1880

hiozva. Munkáinak száma to száz kötetre rúg és a hozzá való anyagot, mind fez apró jegyzék-könyvek szolgáltatták, pedig mint mondja, nagyon kis részben Vannak kimerítve. IIa olvasunk, szüksége?, hogy mindazon mondatokat, melyek az igaz, szép és jó eszméit megkapóbban ecsetelik, följegyezzük, hasonlókép tegyünk saját gondolatainkkal is. Nem szükséges, hogy azonnal hasznát vegyük. Sokszor, évek után, egész uj dolgokat találunk bennök, uj eszméket, melyekből megbíráljuk saját működésűnket, megismerjük magunkat. Baco lord több kötet följegyzett gondolatot hagyott hátra ily czí.n alatt: „Gondolatok alkalmi fölhasználásra". Vertátt Endrének: „Hagyatékom fiaimnak" örökszép igazságokat és tanácsokat magába foglaló munkája, több évi megfigyelés és jegyezgetésnek maradandó emléke. Darwin, a hires természetbúvár, apró papirosokra jegyezte mindig gondolatait, melyek látogatásai közt eszébe ötlöttek. Jegyzeteinkből többet tanulunk, mint a legokosabb könyvekből. Midőn napontai gondolatainkat és érzelmeinket lefestjük, látjuk, mintegy naponta, hány ai-czunk van. Lapozva régi jegyzeteinkben, gyakran találunk olyanokra, miket már alig ismerünk el sajátunkul. Az ifjúság tévedése csak így lehet az öregség tanítása s érzelmeink melegsége az ősz-kor havának olvasztója. Azonban foi'ditsuk másfelé tekintetünket. Kevés ember tudja, hogy mi volt tegnap, még kevesebb, hogy mi lesz holnap. Es ez utóbbi több érdeket képe 3 maga iránt gerjeszteni, mint az előbbi. A jövőt inkább óhajtjuk ismerni, mint a múltat, pedig a múltban van az okulás. Van-e csak egy is közöttünk, ki ne lenne kiváncsi megtudni a holnap történendőket? Mily pályát juttat részünkre a sors, öröm vagy küzdelem vár-e reánk? Gond nélkül vagy azzal telten fogjuk-e napjainkat leélni és mikor lesz mind ennek vége ? Mily pályát juttat részünkre a sors?! Tehát az ember ezzel sem rendelkezhetik ? Bizonyára sok ember szebb napokat látna élte delén, ha idejekorán számot vetne képességeivel. Menhyien kényszeríttetnek, mennyien lépnek öntudatlanul hajlamaiknak megnem felelő foglalkozásra „Sok ember vénül és hal meg a nélkül hogy csak az iránt is tisztába jönne magával, mily tárgyra kellene fordítani tehetségeit! s hány Vau, ki tehetségeinek öntudatához jutott, de oly helyzetben látja magát, hogy azokat nem használtatja; s mennyit találunk, kinek tehetségei és helyzete megfelelnek egymásnak, de kiben a kitartás és szorgalom hiányzik." Csodálkozhatunk-e tohát, ha kevés ember mondhatja el magáról: jól éltein, meghalhatok. Nagy felelőség terheli tehát a szülőt, ki gyermeke részére pályát választani kényszerül. Azonban épen azért, mert szerető szülő jelöli ki az irányt, melyet a gyermek követni tartozik, esik meg e választás könnyebb móddal, llosz apa az, ki fiának hajlamaira nincs annyi gonddal, azokat nem igyekezett annyira kiismerni, hogy azokból jövendő pályájára ne vonna következtetést vagy ha e hajlamoknak meg nem felelő pályát jelölne ki. Pedig vannak ilyenek is. Elvetjük a pályát utána vész életcélunk is. Innen az életuntság, a munkakerülés, melynek meleg ágya a rosz társaság; innen a proletáriátus a fórtelmeknek és bűnöknek e szülőanyja! A jó és gondos apa előrelátó mielőtt határozna, ovatósan körültekint, alárendeli a hiúságot, a családi hagyományokat, az észszerüségnek; ugy választ pályát hogy gyermekét nem kényszeríti hajlamaival ellenkező életmódra ós boldoggá teszi. Ha nem is