Állami gimnázium, Munkács, 1879

5 ra sem mozdithatá ki tövéből, később megegyezvén, parallel haladtak egymás mellett. Mint fentebb mondám, a reál irány ujabbkori szülemény, mig a human a lehető legrégibb. S tán épen ez vala eddigi hátrányaink indoka. Az ész olyan, mint egy ingadozó hajó, mely jó kormányos hiányában a szél által hányattatik. Csak az az irány jó, a melyik legbiztosabban vezet a czél felé. Például szolgálnak a legrégibb népek. Ki merné mondani, hogy az ókori világ legműveltebb népe nem-e a görög volt? Náluk korán fejlődött az ész művelése, de — szerény véleményem szerint — nagyon egyoldalú lévén a nevelészet, az ész igen is képzelgővé lett. Ez vala oka számtalan isteneik megteremtésének. Ók csudálták a természet nagyszerűségét, de nem birták belátni annak okát, s igy bár az őskori görögöket a legműveltebb népnek kell tartanunk, minden bölcseletük és classicitásuk mellett is nagyon sokáig homályban valának. E homály származási oka főleg abban keresendő, hogy a humán irány mellett a reál irány még náluk is igen későn született meg. De térjünk a dologra, hiszen e tények mindnyájunk előtt ismerttek, annyit azonban mégis meg kell említenünk, hogy valódi műveltségre csak akkor tehettek szert, midőn képesekké lettek a természet titkaiba pillantani. így volt ez más népekkl is. Ki ne hallotta avagy olvasta volna, mennyi mindenféle küzködésen sőt gyötörtetésen kellett átesnie egy Galilei avagy egy Keplernek, pedig ők mi rosszat sem tettek, csakhogy az egyik irány mellett a másikat is istápolták. Ki ne hallotta volna, hogy például az előbbinek is tudományos kutatásai mily végtelen kellemetlenségeket szerzettek az azokban járatlanabb hatalmasok között? Ma már mindenki tudja, hogy a föld csakugyan mozog. Ma már azt is mondjuk, hogy a holdban hegyek vannak, hogy a föld bizonyos korszakos átalakulás folytán lett olyanná a minő most, és senki sem veszi rosz néven, sőt mindenki még nagyobb örömmel hallgatja e tant, és időről-időre annál jobban tanulmányozza is. Hja „tempóra mutantur!" Pedig ez is csak a haladás nagy műve, mit különösen az által értünk el, hogy a humán irány mellett a reálnak is helyet engedtünk. Volt idő, midőn egy sárépület a legnagyobb biztonságul szolgált, ma már a bombáknak a legszilárdabb kőépületek sem állhatnak ellent; volt idő, midőn hónapokig tettük meg azon utat, melyet ma pár óra alatt végezünk cl.