Állami gimnázium, Munkács, 1877

fi a kiinduló pont minden esetre a családban, a családi életben veszi kezdetét. A gyermek nevelése elhanyagoltathatik tettleg, de a példaadás által mégis bizonyos irány jelöltetik elé. Mert már természettől fogva legelső nevelő a szüle, akarja vagy nem, de tettei, cselekyésének irányai visszahatnak kisebb-nagyobb mértékben a kis családi körre, melynek intézője, belszervezetének független létrehozója, alapítója, s igy a kifelé ható erő is, melyben a társadalmi viszonyokkal összeköttetésbe lépni törekszik, tőle függ, ... általa irányoztatik. Korunk nevelészeti állapota a múlt tapasztalatok valamennyi körét összefoglalva az emberi neveltetést öszliangzásba kívánja hozni a családdal, az állammal, a vallással és az egyéni szabadsággal. A gyermeket nem tekinti az állam kizárólag tulajdonaként, mint hajdan Spárta, de méltán megkívánja a családtól, hogy tagjait a nemzet által alapított jogállami céljának megfelelő irányban nevelje és neveltesse. A vallás, — mely egy világalkotó végetlen lény létezésének hivésén alapszik, — nem lehet cél, mint a középkori államokban, de mint eszköz az erkölcsi világrend feltartása végett szükséges: az egyéni szabadság pedig addig terjedhet, inig általa másoknak hasonló jogai nein csor bíttatik. A családi életből az iskola veszi nevelő gondjai alá a gyermeket, hogy testi erejének és ügyességének fejlesztése mellett a hosszú tapasztalatokból összevont tudományok előcsarnokába vezesse, útjában segéllje, s az élet valódi céljának felismerésében útmutatója legyen. Család és iskola tehát egymásnak kiegészítői. Voltaképen emez csak folytatása kell, hogy legyen amannak. A kettő gondjai szorosan összefíiződnek s egymásra utalvák. A mily nézetet táplálnak a családban az iskoláról, olyannal megy oda a gyermek is. Ha a családi élet tovább folytatásaként tüntetik azt fel előtte, ha az élet bevezető ösvényeként festik elé, mindkettő biztosabban halad célja felé. A képzelt nehézségek, melyeket a gyermek legtöbb esetben már magával visz a nevelő intézetbe, önmaguktól elenyésznek. Nagy baj az, hogy gyakran ellenkezők történnek. .Sokan pedig a szülők közöl azon téves nézetben vannak, hogy, — ha már egyszer gyermeküket az iskola gondozása alá juttatták, s e közben táplálékukról és ruházatukról gondoskodnak, szülei kötelességeknek teljesen eleget tettek. — Nem képzelősködés, de a tapasztalat után állítom a fentebbieket, s annál sajnosabb ez, hogy épen a műveltebb osztályban fordulnak elő sok aprólékos elfogadhatatlan mentségével a szülőknek. — Még egy pár szót intézetünk speciális érdekében. Vidékünk a város s környékén kivűl Ugocsa, Mármaros s Ungmegyéknek Beregmegyével észak felé érintkező részei. A legmostohább viszonyok közt élő nép. Testi és lelki szegény. Miért is nem lenne szerénytelen azon óhajtás, ha ily mostoha vidéken a nevelés előmozdítására az állani által szegény tanulók felsegéllése céljából évenként kiosztatni szokott jutalmak-