Állami gimnázium, Munkács, 1874

10 zás, ez úgyhiszem, hosszú és messze ható tanulmányt föltételez, s mindaddig, míg ezen kérdés nem döntetik el határozottan, az ik-es ragozás föltartandó. Sajátságos a 2-dik személy sz és l rag analogizálása Riedl és Szarvas Gábornál. Előbbi állítja, hogy az sz személyrag, melynél a dissimilatio törvénye még nem érvényesült, tehát „mi a különbség az olvassz és olvasol féle alakok közt ? Nem egyéb, mint az, hogy történetileg térnek el egymástól" (akad. ért. 22. 1.) Utóbbi pedig az sz-1, mint képzőt definiálja. Ugyanis 1874. Nyelvőr 1. füzet 22lapon ez áll: „Az egyes 2-dik személy raga l, . . .; ez azonban kezdetben csak bizonyos jeliemu, utóbb zavart nem okozó körülmények közt minden nemű tő mellől is elmaradhatott bizonyos ige időkben. A lesz, tesz, visz s hasonló igék sz-je nem alkotó hangja az igetőnek, hanem képző, egyező, azzal, mely a ját-sz, . . ., aztán ú-sz, viasz, csú-sz stb. igékben mutatkozik. Eszerint a lesz s társainak régebben ily féle ragozásuk volt: 1. lev-szek, 2. lev-szel s a rag elhagyásával lev-sz, 3. lev-szen v. lev-sz, s utóbb assimilátióval: lesszek, lesszel v. lessz — léssz, 3. lesszen v. lesz, stb." — Ezen „sűrűn használt igék 2-dik személyi ragatlan alakjai: leszsz, teszsz, veszsz, hiszsz, viszsz utóbb nagyon könnyen szolgálhattak, s egész valószínűséggel szolgáltak is analógiául először és legközvetlenebbül a sibilans jellemű igék 2-dik személyének alakítására: üz-sz, hoz-sz, keres-sz, olvas-sz stb.; később pedig a képző sz eredeti functiójának teljes elhomálycsulásával, mi több félre értésével, midőn a nyelv benne már többé nem képzőt, hanem csak ragot érzett, alkalmazását mind több igére terjesztette, általánosítani kezdte, de csak is azon egy helyen alkalmazta, a melyben példaképeinél működni tapasztalta, t. i. a jelen 2-dik személyben stb." Mind ez helyes és kétségtelen állításnak látszanék, s a definitió nehezen lenne hozzáférhető, ha az analóg képzővel biró igék akár véletlenségből, akár okszerű következetességgel egy csoportba tömöríttettek volna. De nem így áll ám a dolog! A sibilans és nem sibilans jellemű igék határozottan két osztályba vannak sorozva, e 2. személyt illetőleg. Egymásután jőnek elő a Régi Bibliában 10. lev. esel, 11. lev. megalázsz, mellette ismét: társalkodol; 15. lev. megtörsz, 2. lev. parancsolsz, tudsz stb. Máté III. V. részében jösz, hatsz, VIII. r. akarsz, vetsz, Ján. I. r. látsz; II. r. mutatsz; III. r. tész, IV. kérsz, vallasz (== habes), keressz, beszéllesz, stb. Peilig nem találgatás s nem is a véletlen játékából, mert akkor lehetetlen, liogy a botlásoknak számtalan nyomára ne akadjunk épen azon korból, hol az elemek még nagyobbára csonkítatlan állapotban tűn-