Állami gimnázium, Munkács, 1874
11 tetnek elő, s oly következetességgel, milyet csak romlatlan nyelvérzék és helyes nyelvtudat mutathatnak föl. Avagy lehet-e természetes!) kinyomata az élő nyelvnek, midőn az Íróknak műveikből még származási helyöket is meg lehet határozni a ma élő népnyelv után, melyet mai Íróinkról már nem igen fog tehetni az utókor. Az idézett igékkel nemde hasonképződésü s nem is kevésbbé használt igék az eszik, iszik, fekszik, stb. és még is az előre ment példa után megmarad külön ragozási alakjok az említett időkben. Pl. Folyó jelen. 1. le-(v)-szek, e hszem, fek-szem keres-ek 2. le-(v)-szesz v. léssz e hszel, fek-szel keres-sz 3. le-(v)-szen v. lesz e hszik, fek-szik, keres Történeti múlt. 1. lev-ék ev-ém fekv-ém keres-ék 2. lev-él ev-él fekv-él keres-él 3. lev-e ev-ék fekv-ék keres-e sat. Hogy a leszek, teszek, sat. igékben az sz mint képző előfordul, ez itt nem képzi a kérdés tárgyát, csak a 2-dik személy vég sz-je okozza a zavart, mely a folyó jelenen kivül a végzett jövő egyes 2-dik személyében fordul még elő, épen oly határozott következetességgel mint a jelenben. Pl. Végzett jövő. 1. le-end-ek, e-end-em, fekv-end-em 2. le-end-esz, e-end-el, fekv-end-el 3. le-end, e-eud-ik, fekv-end-ik Elfogadható-e az, hogy e két időben ik-etlen igéknél az egyes 2-dik személyraga sz? Igen! . . A nyelvalkotás első stádiumában épen úgy okadatolható volt e kérdés, mint az, bogy a lev-sz-ek, tev-sz-ek és sok más igékben, melyek a nyelvtanokban sz enyésztő név alatt fordulnak elő, — a jelentő módú jelen időt kivéve — eltűnik ezen sz, a nélkül, hogy jelentésök ez által megváltoznék pl. leszek, levék, lettem, leendek, stb. mind ugyanazon alapjelentéssel bírnak, csak a cselekvés hatásának más más időbeni előállítása jeleztetik.
