Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-11-05 / 45. szám

tóság is, a jó közigazgatast nem a hatalmi tény­kedések mutogatása, az ellentétes érzetek felka- varása által hisszük elérni, de az egyetértés élesz­tőse által, s azért nem tudjuk az eljárást még ne­vén sem nevezni. Városi ügyek. Hogy a vásárvámbérlet módositésa tisztán álljon előttünk, ide iktatjuk a régi, új és a ke- résk. miniszter által módosított tarifát; ide iktat­juk, továbbá a szabályrendeletet, mely a díjsza­bályzatnak mintegy magyarázatául, ennek végére van függelékül téve. Nemesak e városbelieket ér­dekli ez, de a vidéket is, mely piacunkon szokott áruival megfordulni, mert azon bérösszeg nem cseppen egyenesen az égből, valakinek kell azt fizetnie. Vásárvám tariffa. 'Ó £ 'rf N t/i ,ö> 'll' A vámtételek A régi Uj i38i-ben él be lépett A kér. miniszt. m do sitása szerii összeállított kr kr k r. i Eg^ drb, kacsa, tyuk, csirke 1 1 1 2 » « lúd, pulykától 2 2 2 3 » » szarvasmarha, ló, szamár "és te­héafől 2 éven alul tinó, borjú csikó 4 5 5 4 » » szarvnsmarha, ló, öszv. szamár, és tehéntől 2 éven felül 6 7 7 5 » » juh, űrü. kecske (i éven alul 1 Va általában (i éven felül 2'/, 3 3 6 » » sertés sovány 2 3 3 7 » « « kövér 3 4 4 8 » « malacz szopós, bárány, gida — 2 2 9 Egy szekér tűzifa, tök, sövényvessző, tövis cserje 7 11 11 10 « » széna, szalma 7 14 14 11 » » káposzta, gyümölcs, zöldség, sajt túró, bor és szesz 20 20 20 12 » » hal, csík egy kád vagy hordóban 20 20 10 13 » » » » két « » » 20 30 20 14 » » » » három» » » 20 40 30 15 Egy veder hal, esik ha gyalog árulják — 3 3 16 Gyalogosok által hozott, más cikkekért 1 2 2 17 Egy lovas ember mint árus 5 6 6 (folyó ölért 12 18 » sátorért 1 nsz. mét. térfogatú( ____ 4 4 19 ü helyért i nsz. mét. nagy- folyó öl 7 ságuért sátor nélkül ____ 3 3 20 » szekér élet két igavonó marhával 20 25 25 21 » » » három > » 20 30 25 22 » * » négy » » 30 35 30 23 » a szerszámfa, donga, 7 abroncs, cser és edények 20 15 24 » » deszka, lécz, épületfa 20 35 30 25 » » gyékény^ kádár munka, len, kender, mész, gyapjú és méz 20 35 30 26 » darab ökör, tehén, bivaly, bika és lóbőr — 4 4 27 » « egy éves marhának bőréért — 3 3 28 » » bornyúbőr — 2 2 egy szekér 4 marhával 12 — 8-- --- 2 --­7 4 29 Egy árucikket nem tartalmazó, de a vásár­6 téren helyt foglaló szekértől ___ 8 30 », darab guba háton hozva ___ 4 31 ,; „ két kerekű talyiga 7 6 32 Köszörűs és csizmadiák közelében tartóz­kodó lakatos naponként 10 — 33 Egy rőf használásáért 3 — 34 y> m y> 7 — *207. ,gy. k. Végzés. A (bizottság) által (;/. alatt) beterjesztett vásárhelyvám díjszabás a képviselő testület által minden észrevétel nélkül elfogadtatik, s a (2 '/• alatti) vásárhelyi szabályrendelet a bizottság ki­egészítő véleményéhez képest következőkben ál- lapittatik meg. 1. A súly- és ármérték eddig használatban volt díjszabása megt.artatik. Mert bár igaz, hogy a város e részben fentartaui kívánt monopólium­tól a ministérium intézménye folytán elesett; — mégis bizton lehet arra számítani, hogy a város, mint testület sikerrel fog versenyezhetni minden magánossal, ki netalán súly- és ármértékeket a közönség használatára bocsátand, a mennyiben egyes emberhez inkább fér a bizalmatlanság, mint egy testülethez. 2" A vásárbérlethez helyiséget a város in­gyen ad. 3. A súlymérték költségének 10'/e-tóli ka­matját a városi pénztár számára bérlő biztosítani köteles, 4. Tekintettel arra, hogy jelenlegi bérleti idő­szak alatt e városi hatóság a vásárhely rendezésére irányzott törekvéseiben, a bérlők ellentállása és a régi gyakorlathoz való merev ragaszkodásában nagy akadályra talált, — a szerződésben kifeje­zendő lesz ezen kijelentés, a felsőbb helyről hely­benhagyott országos és heti vásárok tőreinek idő­közi rendezése vagy áthelyezése ellen a bérlőnek kifogást tenni, vugyrendőri s egészségügyi intéz­kedések ellen felszólalni nem lehet-“ 5. A mennyiben pedig a vásárvám bérlettel a város utczáinak tisztítása és seprése szoros ös z- szeköttetésben áll, de semmi esetre sem kielégitő- leg; ennél fogva kijelentetik, hogy a vásári hely­nek az eddigi gyakorlat szerinti sepretése mellett, a város utcáinak már burkolt és még burkolandó részeit, mint szintén az átjárókat a vásárbérlő tar­tozik tisztán tartani, s a piszkot elhordatni, a fő csatornák belsejét és vízvezetéket az utca tisztitó, a porondozott utcákat pedig községi munkával a város tisztitandja. Es minthogy a fiákerek és teherhordó foga­tok tulajdonosai a város tereinek azon részét, — melyen állani szoktak, elundokitják és a város tisz­taságának fentartását megnehezítik, —• elhatá- roztatik : a) Hogy két lovas fiakkerek évenkint két forintot, egy lovasok pedig 1 forintot állóhelyük tisztán tartása nézetéből fizetni kötelesek és b) hogy más községben lakó és a munkácsi piacra kereset végett beálló fiakkerek és teher­hordók álló-pénz, illetve tisztítási dij főjében éven­í kint négy, illetőleg két forintot fizetni tartoznak. c) Ugyancsak a szerződésben ki lesz teendő a nélkül azonban, hogy a város bármi felelőssé­get átvállalna ezen pontért, miszerint azon városi lakosoktól is helypénz lészen szedendő, kik a vá­rosba behozott idegen terményeket tömegesen megvásárolván, azokat külön helyre kirakják, vagy lerakják és akár egy, akár több több napokon át árulják, mert a helybeli lakosoktól csak saját terményeik elárusitá ától nem szabad helypénzt szediiil 7) Szintén ki lesz teendő a szerződésben, hogy az idegenek által behozott termények vagy készítmények tömegesen nyárban csakis délelőtti 10 órakor, télben pedig 11 órakor árusittathatnak el nagyban, addig pedig a kicsinybeni árulásnak van helye; ennélfogva mind az eladó, mind a vevő, a ki ezen rendeletnek ellenére cselekednék 5 frtig büntethető lészen, mely összeg a szegény alap növelésére fordítandó. Ezen rendelenek épen tartására, a bérlők felügyelőik által ügyelni tar­toznak. Felpénz csak tiz, illetőleg 11 óra után adathatik kötelezőleg. Ha a ve vő egy óra alatt a felpénz adástól számítva az időt, a vett árut át nem venné, a felpénzt elveszti és az alku létre nem jöttnek tekintendő. 8. Minthogy a helybeli lakosok számára ide­gen termények, készítmények és élelmi cikkek szoktak beszállittatni, ezektől amennyiben a pia­con árulási szándékkal meg nem állanának, ha­nem a terhet a városi lakos „helyiségére szállíta­nák, a bérlőknek semmi helypénzt sem szabad venniök, kivévén, ha ezen áru nem előleges meg- rendelés folytán, hanem a város végén esetleg a alkudott meg, vagy üzleti és kereskedési célra szolgál. 9. Minthogy továbbá tapasztaltatok, hogy némely helybeli kufárok vagy lakosok is a faluk­ról vásárba jövők és magukkal apró árukat el­adásra hozóknak a városon kivül eleikbe menvén, áruikat csaknem erőszakkal elvéve megvásárolják, ts ezáltal a helypénz jövedelmet csonkítják, de a vidékieket is elidegenítik, mert azok a piaci árról nem értesülvén, áruikat potom áron kényszerit- tetnek eladni, annál fogva a szerződésbe azon pont is beteendő, a nélkül azonban, hogy a vá­rosra valami felelősség származtathatnék,. misze­rint azok, a kik netn a piaczon, hanem a váro­son kivül, vagy annak szóién üzérkedési czélból vásárolnak, mielőtt az árusok a piacon megálla- nának és letelepednének és a helypénz tőlük be­szedethetnék a szegény alap javára a tetten ka­pott vevők 50 krtól 5 forintig terjedhető bírság­gal lesznek büntetendők. 10. Mindennemű birság alá eső cselekedet vagy mulasztásnak bárki s igy a bérlők által is tett bejelentése esetében a birság Y3-ada bérlőket illeti, illetőleg a feljelentőnek fáradsága jutalma­zására adomány oztatik. 11. A vásárvám bérlet utáni várost illető jövedelmi adót is bérlő tartozik fizetni. Az ezúttal elfogadott vásárhelyvám díjsza­bás és megállapított vásári szabályok a törvény­Egy óra a természet ölén. Gyönyörű veröfényes nap van. Az ég tiszta fellegtelen. Atefrmészet mosolygó képe ellenállhat- tatlanul csalogatott a szabadba, a teremtő nagy templomába- Önkénytelenül mozogtak lábaim, hegy tetején találtain magamat, honnan a szem messze, — mesze, a távol véghetetlen ködébe láthatott el, s lélek emelő látvány tárult fel előttem. Isteni panoráma, melyet az emberi kéz ál­tal készített kontár müvek távolról sem közelíthet­nek meg, melynek szemlélete az ember egész va­lóját lebilincseli. Mintha az ezeregy éj tündérmeséi bűvöltek volna le áhítattal áltam ott, az úr nagy oltára előtt. A teremtő remekeinek szemléleténél éreztem kicsinységemet, s halk sóhaj emelkedett keblem­ből a mindenség urához, ki az embert, e kicsiny teremtést úrrá tette mégis az egész föld felett. Édes kéjjel tekintettem le az alattam elte­rülő völgybe, melynek patakocskai vigan szalad­tak a lejtőkön tova egy-egv kiálló fa törzshöz csapódva, vagy a mohos sziklák oldalait csókol­gatva, hogy azokat is lassanként magokkal vi­gyék. Innét egy falevelet, onnat egy homoksze­met ragadt magával s vitte messze talán, hogy egy uj világnak alapjait rakja belőle valahol a nagy óceán mélyében. S mig a leáldozó nap ara­nyos sugarai a patak kristály tiszta vizében füröd- tek, gondolataim a n ült és jövő felett a termé­szet titkon alkotó ereje felett merengtek el. Midőn méla andalgásaim közben szemeimet a magasba szerte körülhordozám a bűvös-bájos ol­tár felett, tekintetem a háttérben emelkedő óri­ási hegy csúcsán állapodott meg, melyben büsz­kén emelkedik ki az alatta és körülötte olterülö hegycsoportözatból, mintha őrállónak helyeztetett volna oda, szép hazám határszélére. Őszülő fejét fel a csillagokig emeli, vésszel, viharral dacol a magasban, hogy védelmezze a kisebbeket maga körül. Csúcsain a légi szárnyasok királya tanyáz, meredek lejtőin a lassanként röpülő élet jelei mu­tatkoznak, melyen a gondolat is táradtan ér föl­felé. S gondolataim a költő leikével fűződtek ösz- sze, midőn egy kiált fel: „O dicső természet! Mily nagy vagy te, mentői inkább hallgatsz, an­nál többet, annál szebbet mondasz!“ A hegyek ormairól képzeletem a messze múltba révedezett el, A néma csendben hallani véltem az ősök csörtető zaját, mintha a honfogla­ló ősök riadó kürtjét hangoztatta volna vissza minden hallgató bércorom, s amult kezdő és a jövő ezredév végei összekapcsolódtak lelkemben. Vájjon viszhangozni fogja-e akkor s e bérc riadó harci lármájokat s a hősnép utódai érteni fogják- é e hangot, s fognak-e lelkesülni buzdító visz- hangjára ?! Merengésemből az erdők lakójának méla bús furulya hangjai ébresztettek fel. Gondtalan lépdegélt a pásztor nyája után nein törődve múlttal és jövővel. Szivét egyedül a boldog jelen tölté el. Gondolatai talán otthon váró kedvesével foglalkoztak s az adta ajkára az édes, szivh ez szóló hangokat, melyekből a boldog mege léged és hangzott szerteszét Boldog egyszerűség, az ős­kori élet lassanként elenyésző példánya, ki nem ösmered az emberek egymás ellen törő küzdel­meit. Ha küzdelemre szállsz, nemzeti enfajoddal, csak az erdei vadakkal állsz szemben. V ágyaidat nem hordja a villám szekere, képzeleted nyájad járta erdők szűk világában mozog, s lelkedet a világ vásári lármája helyett vig madárká k édes csevegése éleszti. A pásztor furulyájának hangjai közé vegyült a juh nyájból felhangzó bégetés is. Az anyajuh természeti ösztönétől vezettetve érzé az est köze­ledését, kicsinéjét kereste a sokaság között, maga mellé csalogatta, mintha megakarná védelmezni a sötétségben érhető veszedelem ellen. És az embe­rek közt mennyien vannak, kik eltoszitják gyer­mekeiket magoktól, kellemetlen tehernek tartván a rólok való gondoskodást. Hányán vannak, kik boldogságot tettetnek, s az élet gyötrelmeit hord­ják szivükben. Ide gyertek, kik a világ zajában elfáradtatok, a természet ölére, s tanuljatok megelégedést a természet egyszerű emberétől. Mit a mesterkélt világ nem adhat, itt bőven feltaláljátok. Oszhang- zatos működése a béke bohlogitó áldását hinti leketekre. D. Emil.

Next

/
Thumbnails
Contents