Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-08-06 / 32. szám

jedése és megerősödése be fog következni. Másként soha!

A megyei törvényhatóság és a közművelődési egyesület vállvetett igyekezete szebb napokat deríthet a magyarosodás ügyének egére.

Fürdői levél Hársfalviról.

Az idyllikus ^egyszerűség közepeit az ember azt hinné itt, hogy a „Salon-társaság“ rikácsoló huhogása hiányában, csak a hosszú kőtára kaptázott szájrepesztő ásítások szakítják félbe az ébren álmodozót, ki a természet nagyszerűségébe bele bámulva, ábrándos gondolatok által messzire elragadtatva merengő lelkét akaratlanul kenetteljes áhítatra emeli.

Pedig csalatkoznék az ember, ha azt hinné. Olykor az egyszerűségben is van valami elragadtató, hisz a folyton összhangzó természet is egyszerű ósdi jelmezében vanfeltöltözve, s habár örökös működésével új, meg ismét új képződéseket tár a szemlélő elé, és még is mennyi kellem, és mennyi báj fekszik ezen egyszerűségben! — Os elődeink párduczbőr takarójok alatt nem lehettek-e boldogabbak, mint biborfedte kényenczeink korunkban ? Azt hiszem, hogy igen!

De mai napság szemünk már annyira bele van szokva a fényűzések látványosságaiban gyönyörködni, hogy látó érzékeinknek szinte nehéz a természetes egyszerűség, pedig vesztünkre rohanunk az áramnak, mi ezt jól tudjuk, de nem tudunk ellentállni.

De ki is venné rósz néven korunk szép nemének, ha kifejlett, s otthon tán csínnal űzött divatozási vágyát a fürdőre még fokozódottan magával viszi! Hisz tudhatjuk már, hogy „sportképes“ hölgyeink e tekintetben még versenyeznek a fürdőkön. Nőnemünk pedig ez idő szerint roppant fogékonysággal bir ez iránt, s azok az átkozott „Confectiosok“ és piperegyártók ismerik nemünk ezen gyengeségét és túlértenek hozzá vágyaikat felcsigázni. S nem is indul a kis menyecske addig a fürdőbe, mig a „divat-könyvecskében“ jegyzett csecse-becsék és különlegességekből magát annyira ki nem statfirungozta, hogy verseny- képessé lehessen.

A szegény férj a falnak rohan fejével a sok terhes gondok alatt és akármiképen — ha mindjárt uzsorás segedelmével is — teljesíti beteges feleségecskéje minden vágyait, s ha már minden megvan, előáll a társzekér, felrakatják a nehéz podgyászt, — egy érzékeny búcsúzás és a kis menyecske útban van, a szegény férj sóhajtozik, a nő — — — a jövőbe kacsintgat. — —

De ez nem mindig csak menyecskékkel történik így. Olykor korosabb asszonyokkal is — noha nem is oly nagyon koros még, hisz ezen Calderoni tud segíteni — de az a űatal „teins“ tetszetős szeret lenni, pedig milyen szép nagy lánya van már? És bizony-bizony, nagy baj ez a

kedves mamának, — már eladó lánya van — de azért a mama sem megvetendő még — és a mamácskák .... az eladó lányokat a fürdőbe viszik — ■— — — — hadd üdüljön a kicsike, úgy is csak ritkán szórakozik, aztán 7 hátha — — — — No no, csak ki vele, nincs ebben semmi, úgy ismerkednek meg a nagy világgal. Ez is a divathoz tartozik.

No de toliam messzire kirándult. Nem csoda, mert a bájoló, szép természet lelkemet a kivételes egyszerűség az itteni társaságban annyira elragadta, hogy alig tudok magainhoz térni.

Tehát Hársfaiván vagyunk! Azon századéves hársfasorok alatt, melyeket történelmünk egyik kimagasló alakja — Rákócy Ferenc — ültetett. Parkok és sétaterek közt hemzseg a nép, Göncy zenekara nagy animóval húzza a lejtőt; az idő szép, a levegő oly üde, mintha örök életet hozna magával. Egyik csoport a másiknak bólintgat, a hangos és kedélyes társalgást időközönként a közeli hegyek közt kőrepesztő dinamit- durranások szakítják meg.

Ha az újonnan érkező búvár-tekintetét a nyüzsgő tömegre veti, lehetetlen első pillanatra észre nem venni, hogy a fényűzésre itt kevés súly van fektetve, mintha csak „veto“-t mondtak volna a P u t z n a k, keztyűt nem lát az ember, kalapot csak kivételesen és ez is csak egyszerű kerti kalap a nap megvédése ellen. Egy pár „Csicsóné“ szabású háziruha a divat megemlékezésére mutat, azután quitt a tapló. — Hanem néhánynál feltűnik, hogy bizonyos tekintetben még túlteszik magokat az átkozott divaton. Azért-e, hogy jobban rejtsék, azért-e, hogy ingerlőbbé tegyék magokat, de a „kimondhatatlan“ takaró részei oly terjedelmesek, hogy egy angolnak bizonyosan első tekintetre eszébe jutna, hogy ezeknek egy speciális biztositó-intézetet alakítani nagyon jövedelmés lehetne, és bizonyosan azonnal megkezdené a részvénytársulat megalakítását.

De azért semmi bajunk itt, kedélyesen lehet mulatni, s szellemes időtölté- is eléo-cré szórakoz- tatliat; alkalmam volt megfigyelni, miképen fér- celik össze Kiss József varrógépével Jókay „Arany emberét“, mondhatom csinos fércmunka. De ne magyarázza félre azért senki ezen megjegyzésemet mert komolyan állítva mindamellett mondhatom, hogy eltekintve a kaftános és taréjos fejkötők elemétől, minden tekintetben meglehetünk itt elégedve. Megjegyzendő még, hogy a kedélyes táncmulatságok és kirándulások emelik a szórakozás változatosságait.

Végre pedig felemlítem még azt is, hogy egy magáupadon tett megfigyelésem után még is van Hársfalván valami, ami a nagy stylü gyógyhelyeken mai napság oly nagyban divatozik, mert ha kombiimtióm nem csal, akkor úgy hiszem, itt is vaunak „kedves picikék“ mint „titkos Heirats-Candidafusok“, kik kedves csintalanTihanyi kirándulás, vagy a cseliíil járt ozsonna.

Irta: Búvár.

(Folytatás és vége).

A Garay kunyhótól folyton szőlők közt ha- \adva, mintegy 10 percnyi gyalogolás után egy kopár domb oldalára értünk, melyen ha fa, virág, v agy valami növényzet nincsen is, van elég dologkerülő; vagy, hogy a mi tájszólásunkkal éljek, van elég lingár. Mintha épen kiválólag e föld teremné az emberiségnek e kivető faját, úgy meg van rakva folyton e mák virágokkal. De nem is csoda. Tihanynak kicsiny határa is nagyrészt az apátságé. A lakosság egyedüli élelemforrása kevés szőlőtermelés és a halászat. Mivel pedig a halászatot rendszerint este és éjjel űzik, a nappali órákat nagyobbrészt mint herék dologtalanul töltik el.

A Balatou-Füreden megforduló vendégek kivétel nélkül eljönnek Tihanyba a hires tihanyi echót meghallgatni. Ezek szolgáltatják a tihanyi nép egyik jövedelmi forrását. Alig száll le a vendég kocsijáról, körülrajongja e dologtalan nép apraja, nagyja. Többen balatoni kecskekörmöt kínálnak eladás végett, mások koldusnak tettetve magokat, kéregetnek, mig a siheder fiuk és leányok egymással vetélkedve, ajánlják szolgálatukat az echóhoz. A szegény idegen azt sem tudja, melyiktől szabadítsa meg előbb magát, melyiket krajcáiozza le előbb. A kecskekörmöket vegye-e meg s hajitsa vissza a Balatonba? vagy a világ talanoknak nyissa meg szemét erszénye tartalmával, vagy a sántákat gyógyítsa ki krajcárja bűbájos erejével.

De még ekkor sem szabadult meg végleg. Következik az echóhoz való felkisérés. Mint kirendelt bandérium úgy veszi körül az idegent a kiállók nagy serge s kisérik kérlelhetetlenül.

Nemsokára felérnek a kopár dombra, s itt a kiséret egyesül a már fent tért foglaló társakkal, sorakoznak, elkezdik az echónak együttesen kiabálni a megszokott és őseiktől örökölt m/ondó- kákat, melyekből mutatványképen álljon itt egy pár mordat:

Happhaphap ! éljen! éljen! éljen!

Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyaar!*

Jobban beszélj ekhoó !

Nem lehet, mert most a szél fúú !

Nem messze van ide Füred, csak az útja hosszúú!

IIős vértől pirosait gyásztér sóhajtva köszöntlek! stb. stb. stb.

Ezen visszhang némelyek szerint a közeli zárdától, mások szerint a part meredek szikláitól ered. Annyi bizouyos. hogy e ritka szép tüneményt érdemes meghallgatni. Kár, hogy ez or- szághirü nevezete ség helye semmivel sincs meg* A kettősen Írott magánhangzók nyújtva mondandók ki

kodással félig pirulva, olykor bólintgatnak. Mondhatom, szép tanulmányozás, engem ez is szórakoztat, és épen azért feltettem, hogy tovább tanulmányozom, és a kimagasló alakokról és a fürdő „specialitásairól“ egy jövő cikkemben bővebben irok. . . . n.

Vettük a „Budapesti Állami Középipartanoda“ értesítőjét az 1884 — 85-ik tanévről, s úgy hisszük, hogy e vidéknek hasznos szolgálatot teszünk, ha róla némi tudnivalókat közlünk. Midőn épen most Magyarország iparának fejlődése az európai iparokkal összehasonlításban azt mutatja, hogy versenyképességünk kiállja a tüzpróbát, s hogy e szerint az iparospálya nálunk is mind szebb jövővel kecsegtet és mindig többen lesznek, kik e pályára vállalkoznak, meg kell ösmerkedni az út-móddal is mely e pályára képesít s a biztos kenyérbotját nyújtja a munkajutalmául. E város és vidék lakosai különösen oda vannak kényszerítve, hogy gyermekeiket az iparos pályára adják, ha tisztességes megélhetést akarnak részökre biztosítani.

Az intézetszervezete.

A budapesti állami közép-ipartanoda czélja és feladata, hogy építőmestereket, épitőpallérokat, a gépekkel és a munka megosztásával dolgozó, az u. n. tömegtermelő iparágak számára pedig előmunkásokat, művezetőket és kivételkép oly szakembereket képezzen, a kik kisebb ipartelepeknek, gyáraknak önálló vezetőivé is lehessenek.

Ezekhez képest ez intézet az országban létező ipartelepek gyorsabb fejlődését és a hazai azon fontosabb iparágak átalakítását, fokozatos kifejlesztését akarja előmozdítani, melyek mai alakjokban, mint kis iparok, a külföldi liason- nemü iparágakkal többé nem versenyezhetnek, ellenkezőleg mindinkább tért vesztenek.

Ez intézet műin unkátokat, müiparosokat nein nevel, de némely iparágak természete szerint a tanulókban a müipari érzéket is fel fogja kelteni és kifejleszteni, annyira, hogy iparáguk müvésziesítése is törekvésük czélja legyen s ez irányban — ha mások segélyével is — bizouyos öntudattal működhessenek.

Az intézetbeli oktatás elméleti és gyakorlati.

Az utóbbit illetőleg az intézet tanműhelyében a tanitás a kézi ügyesség gyakorlására szorítkozik, azonban a bevégzett mechanikai ügyesség megadása helyett csak az elméletben kifejtett elvek alkalmazására, a szemléltetésre és a főbb mü- veletmődok lényegének átdolgozására vau a tanitás főtekintettel.

A tanitás fősulya az egyes iparágak elméleti ismertetésére van fektetve, mely alatt az értendő, hogy: az egyes iparágak céljaira használt nyers anyagok természete, a gyártásmódok lényege, továbbá a használt különböző műtárgyak, készülékek és gépek szerkezete és helyes alkalmazása, végre a gyártmányok alkotása és rendeltetése oly behatóan tárgyaltatok, hogy ennek

jelölve. Ha a gyermekek oda nem vezetnék az utazót, sikertelenül keresné Tihanyban a tihanyi visszhangot.

Azonban, mint az előkészületekből már látszik is, az újonnan n ogválasztott derék prior, mint a haladás embere s minden régi slendrián- nak ellensége, nagy változást fog létrehozni ez elhagyatott félszigeten. Az echó és a zárda körüli helyiséget csinosan fogja parkiroztatni, az echóhoz pihenő kioszkot építtet, az egész helyiséget szakszerűen befásitja. Szóval mindent megtesz arra nézve, hogy az évenként ide zarándokoló idegen elégülten távozhassák e természeti csodák Mekkájából.

Mig a csehek megérkeznek, látogassuk meg e derék embert, aki úgy egyházának, rendjének, mint a hazának egyaránt igaz, hű, lelkiismeretes alattvalója s mint ház gazda, utólérhetlen szívességit őszinte jó barát.

Az ős zárdába belépve, minden irányban folyosókat látunk, melyre számos cellák nyiínak. Sok járás után egy szegletben levő szobába benyitva találunk egy egyháziadul öltözködött, még élte delében levő, erőteljes, barátságos, megnyerő arcú embert, ez a prior. Ki is a legszivélyesebb házigazdái szívességgel fogadva, kellemes modorával annyira meghódított bennünket, hogy kevés idő múltával lígv otthon találtuk magunkat a zárda rideg falai közt, mintha születésünktől fogva ott nevelkedtünk volna fel.

Alig gyújtottunk rá a finom szivarra, alig ismertetjük a mi távol vidékünket, midőn belép