Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-07-30 / 31. szám
Munkács jövője. Jelige: Reményiem, hogy kínos küzdelmeink és hosszú szenvedéseink után jobb korszak kezdetén áll Magyarország • s azt tartom, minden jó hazafinak kötelessége a politikai és anyagi újjáalakulás nagy munkáját teljes igyekezetével és jóakaratával támogatni. Klapka Gy. Masvarország ászaki határát három hadá- szati főpont biztosíthatja: Eperjes, Munkács és M.-Sziget. — E három pont megerősítését az ország biztosítása igényli. — Eperjes és M.-Sziget érdekeit illetve— a tért e két város körülményeivel ismerősebb erőkre bízzuk ; jelen cikk feladatául egyedül Munkács kívánalmait tűztük ki. Munkács ezredéves történetünk egyik fő pontja, a természettől megáldott báj vidék! . . . . kalaplevéve említjük szent neved, mely már azért is szent, mert nevével munkára ébreszt, s a munka minden jónak, szépnek és magasztosnak kút- forrása. Van-e hazafi, ki ne tudná, hogy a honalkotó Árpádnak és 108 törzsnemzetségének a Kaukázustól Kárpátokig tartó hosszú fáradalmai útjaikat kipihenni e honban először Munkács adott 40 napos nyugvó tanyát. S ki ne tudná, hogy vára mindenkor a szabadságharcok zászlósa volt, s a szabadság vértanúival mindannyiszor fénynapja is lehanyatlott, igy gyászolván meg hőseit. A Zrínyi, Rákócy, Tököly s az 1848 49. évi korszakok mindezt fényesen beigazolok, hát ha még a női erény s az amazonok kimagasló fényét Zrínyi Honát s dicső müveit mérlegeljük: Beregmegye tündérfényü koronájaként ragyog fel ez ősi vár. S mi most e hajdan büszke vár ? . . Foglyok és gonosztevők gyászbarlangja, hol rémesen csörögnek a rabláncok, a hajdankor hős leventéinek sarkantyú s kard-pengése helyett, s csarnokai sóhaj-völgyévé lettek. Hol a lovagkor h'rsogó zenéje s tomboló paripák nyerítései vig zajt keltének, most bűntények fenyittetnek ott. E vár alatt egy szép reményű város terül el, mely a Latorca folyóval, csernekhegyi kolostorral, északkeletről bortermő hegyeivel s délnyu- gotról beláthatlan sikságon önállón kimagasló sziklavárával a legszebb tájképet deriti fel. E város Munkács, mely lengyel szomszédaink által annyiszor elpusztittatott, mely minden szabadságharc idején — mint 1849. év őszén az orosz hadsereg zömének átvonulásakor tehetsé- ségéhez képest óriási terhek alatt nyögött, — önfentartási képességével a hon érdekében szenvedéseit türelmesen elviselte, áldozatait és veszteségeit munkássággal kipótolván, oly helyzetet küzdött ki, melyben a korral haladni s a népnevelés ügyét folytonosan tetemes áldozatokkal előmozdítani képes; s várával szilárd őrbástyául kínálkozik. Ily város méltó az egész nemzet meleg pártolására. E város az még is, melyet a haza mo. toha gyermekként taszít el anyai kebeléről, megvonva tőle minden kegyét; e város az, melynek törhetTÄBCISJL Tihanyi kirándulás, vagi a csehül járt ozsonna. Irta: Búvár. Azt csak mindenki tudja, hogy hol van Aszófő. Ha mégis akadna valaki olvasóim közül, ki nem tudná, hát annak kedvéért megmondom, hogy Aszófő magyar falucska a Balaton nyugoti oldalán B,-Füred és Tihany közt, bármelyiktől mintegy 5 kilométernyire fekszik, mely távolság épen elég arra, hogy ott a b.-fiiredi fürdővendégek tihanyi kiránduld aik közben pihenőt tartsanak, megnézzék az örökké felfelé folyó patakocskát, melynél pompásabb látási csalódás Kárpátoktól Adriáig sehol sem látható. Ide menekültem ón a forró, egymásután lassan tipegő, unalmas nyári napok keresztülélése végett. Bekrártélyoztam magamat Miska komámmal egyetemben az én kedves Jenő urambátyám- hoz. Itt toljuk hánnacskán egyik napot a másik után, s válogatunk a mulatságok ezer meg ezer nemeiben. Fördünk, kártyázunk. Aztán ismét elől kezdjük a fürdésnél, folytatjuk a kártyázással és len nemes küzdelmét az ország nein méltányolván, felvirágoztatására soha még csak nem is gondolt; ezer év lefolyása óta 1884. évi junins hóban a nemzet első részvétét az Írók és művészek társaságának meglátogatása által tanúsította, s már ez is az előre törő várost új tettekre ébresztő. melyeknek egyike az állandó színház megvalósítása lesz. A trón s a haza történelmileg nagvszerii o OJ kegyei azok, melyekkel Szeged várost felkarol- tatta, s e vizár által alapostól feldúlt várost hamvaiból kikelt Plioenixként előbbinél sokkal fényesebben ujjú teremte s új fényében Ferenc József királyunk halhatatlansága ragyog fel. Munkács város i e hazának oly édes gyermeke, s oly történelmi fénypontja, mint Szeged, mindamellett nem kíván ez oly nagyszerű áldozatokat. sem a magas államkincstár millióit, csak igazságszolgáltatást, visszadását annak, mi egykor birtokában volt, értem a megye székhelyévé emeltetését, melytől a Koriatovics h a t a 1- maskodása ellen a megye autonómiáját biztosítandó, megfosztatott. —- Elenyészvén ezen ok. s a jelenkor határozottabb törvények által biztosíttatván, a megyei autonómiát s a törvényhatóság önállását ma Munkács épen úgy biztosítja, mint bármely város. Munkács felvirágoztatásához, hogy fekvésénél fogva rendeltetésének is megfeleljen, első kellék Beregszászból a megyeház s mai kir. törvényszéknek ide visszatelepítése, a várnak a foglyoktóli kiürítése és a m. kir. honvédségnek átadása. Azon érv, hogy Beregszász a magyar vidék központja, inig Munkács idegen ajkú községek közé szögellik he; s hogy Beregszász sem fosztható meg egy szomszéd város javáért minden jövedelmétől, ékétől, minthogy különben is Beregszász a megye központja (j ?) a következőkkel teljesen megcáfol tatnak: Tekintve azt. hogy Beregszász mint egy tehetetlen agg sáutikál, mig Munkács délceg leventeként tör szebb jövője felé, tekintve azt, hogy Beregszász lege posványos kigőzölgéssel fertőzte- tett, timsós vize izetlen s ártalmas, mig Munkács !ege friss, éltető, kristálytiszta vize jőizü s egészséges, igy mindkettőben az ember szervezetére megbecsülhetetlen táperőt nyújt, már pedig ép testben éberebi) a lélek működése, s hol szükségesebb mindennek tekintetbe vétele, mint az igazságszolgáltatásra hivatottaknál? Továbbá Beregszász Csaptól a Máramarosba vezető vasutvo- nalon másodrendű állomási hely, mig Munkács Magyarország kereskedését az é-zaki kereskedéssel összekötő vasútvonal főkapuja, mihelyt a sztryi vaspálya a forgalomnak rnegnyittatik. Mi pedig a központ kérdését iileti, V.-Xaménytól Beregszász 30 klmtr és Verecke 58‘A, klmtr távolra esik, mig e megyei két szélpont közepén áll Munkács, még jobban biztosítja központiságát azon körülmény is, hogy Ugocsa és Ungmegyék törvényszékei a beregszászi kir. törvényszékhez csatoltattak; és minekutána o város egy nagv igy tovább. Ha Miska egetverő hangjával néha- néha bele nem kiáltana a hallgatag természetbe, talán egyebet sem hallanánk, mint: egvszer! kétszer! kézből betliü Egyszer kártyázás közben eszembe jut, Imgy kedd vau, még pedig nem közönséges kedd ám, hanem olyan kedd, melyen az újságírók megígérték, hogy cseheket hoznak a határra. Istenem! mily boldogság! csehet látni oly helyen, hol magyarnál és svábnál egyebet pénzért em láthatunk. Itt még a zsidó is a falu végéről kiáltja be a „csontot, rongyot, bunda darabot“ megszokott dalát, kisérvén azt fütyülője sipitó zenéjével, s ott árulja a magyar menyecskéknek ólomból, vagy rézből készült arany és ezii-t smukkjait hallatlan olcsó árakon, senkitől sem kivánva százszoros árnál többet. De van is keletje portékájának, hisz itt antiszemiták laknak, illő, hogy kipusztitsák vagyonából az árva Kóbit, a ki — szegény! — alig bírja elvonszoltatni sovány gebéjével az összeszedett hitvány rongyot, s a temérdek haszontalan rézkrajcárokat. De úgy kell neki, minek jött ez antiszemita vidékre. Tehát ma csehet látunk, természetes életnagyságban, elevon csehet! No ezt a ritka jó alkalmat el ne mulaszszuk. Ebédeljünk gyorsan és menjünk. Forró nyári nap volt. A szellő sem mozdította meg a fák levelét. A nap oly erővel sütött. város minden kellékeivel meg van áldva, megdönthetetlen érvek arra nézve, hogy Munkács emeltessék Beregmegye állandó székhelyévé, már csak azért is, mert támogatása Beregszásznál sokkal szebb eredményeket biztosit. Mindezek után jogos volt Munkács város föllépte, midőn B ;reg- megye különben is sok viszontagsággal küzdő lakosainak s az állampénztárnak terhelésével akarta Beregszászban a megyeházat újból telepíttetni, mely ha le nem romboltatok, s egész más terv szerint fel nem építtetik, a kívánalomnak soha meg nem felelend, pedig e szétbontás s újbóli építés csaknem kétannyi költséget venne igénybe. Mig Munkács a törvényszék helyiségéül kevés átidomitással kényelmes épületet s a kívánalomnak megfelelő tágas helyiséget, s a megyeház részére sziute igen szép helyen nagy telket, a fentebbi épületek átidoniitására és a megyeház újbóli felépítésére 100,000 irtot felajánlott, mely összeghez a megyeház építésére szánt beregme- gyei nemesi pénztár, mely szinte 100,000 frt csatolásával, úgy a b.regmegyei lakosok, mint az államkincstár segélyeik igénybevétele nélkül a kor igényeinek s egy megye tekintélyének megfelelő épület emeltethetnék, ezen kiadásokat igen mérsékelné még az épülethez megkívántaié anyagok jutányos beszerezhetése. Koriatovics beköltözése előtt Munkács volt Beregmegye székhelye s utána ismét majd itt, majd Beregszászban tartattak a megyei gyűlések és törvényszékek, melypt a megyei levéltár is igazol, hol csak e korbéli iratok léteznek. A régi megyeház Munkács új-utcáján még ma is fenáll, Ilosvay György vásárolta meg, s a vételár a megyei nemesi pénztár gyarapítására fórdittatott, ezen körülménynél fogva Munkácsot is illeti részben a nemesi pénztár. Ilosvay Györgytől a gróf Schőnborn család vette meg, s ina katonai laktanyául béreltetik. A megyeház Munkácsról Beregszászba történt átvitelére a fentebbin kiviil még azon ok is szolgált, hogy a megyei nemesség és birtokosság igy az értelmiség, többnyire környékén lakik ; de a Bátyu-Munkácsi vaspálya ezen érvet is lerontotta, azon érv pedig, hogy Munkács idegen ajkú községek közé szögellik be, nem ellene, de épen mellette szol, mert az egész hazának fő érdeke, hogy e vármegye székhelye Munkács legyen, a magyar nyelv hathatósabb meghonositása céljából is, mert ha itt leend a közigazgatás és kir. törvényszék székhelye, s a várban és vár körül a m. kir. honvédség e vidék megmagyarositására legfőbb tényezők lennének. Nem Beregszász az első város, honnan a székhely sokkal csekélyebb mérvű okok miatt más városba tétetett át, az előhozott érveken kívül a megye székhelyének Munkácsra leendő áttételére nézve már maga is elég ok az: hogy Munkács ezredéves történeti fénypont, s hogy «A honszerző Árpád e helyütt pihente ki nagy útját, Sas szeme itt villant ősi hazája felé *, Itt született Munkácsy Mihály — innen kele útra, S uj eszményi hazát hódita lángecsete.» Szász Károly. mintha feltette volna magában, hogy mindnyájunk hátából pecsenyét kiván sütni. Mi útnak indulónk hárman Tihany felé, mert hisz a csehek is átjönnek ide, hogy meghallgassák a világhírű visszhangot s megnézzék a csupa kőszirtekből s le- rakodmányból álló félszigetet a maga természetes vadregény ességében. Hogy hamarább érjük, megindultunk torony irányában szántóföldeken és réteken keresztül. Egyéb akadálylyal nem is találkoztunk, minthogy az igen köves és göröngyös szántóföldeken csaknem a lábunk ficamodott ki, a rét. pedig nedves, néhol süppedékes ingovány volt, mely folyton elnyeléssel fenyegette a triumvirátust. Mi azonban túltéve magunkat minden veszélyen, összefogódzva, hogy közülünk senki el ne sülyedjen, másfél óra alatt megtettük a negyedlírai útat, s megérkeztünk a tihanyi hegy alá. Azt ne gondolja azonban valaki, hogy már célnál valánk. Körülbelül annyira voltunk még célunktól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mivel a gőzhajó csak most indult B.-Füred- ről Siófokra a cseh atyafiakért, még elég idő jutott arra, hogy a hegyen keresztülmenve megnézzük a remete-lakokat. Meg is indultunk fel a hegynek. Itt fogadtam fel, hogy soha tourista nem leszek. - Uram bátyám csak haladt Miskával a kecskeutakon szikláról-sziklára ugrálva felfelé,
